Tesztek

Honda VFR800X Crossrunner – Túrateszt

Tavaly kimaradt nekem a VFR800X tesztje, ezért most bepótoltam
Faster2
EuroMotor

Tavaly év elején próbáltam ki a VFR800F és VFR800X modelleket a sajtóbemutatón, utána KT kolléga tesztelte a tavalyi modellt, nekem pedig azóta piszkálta a fantáziámat, hogy milyen is lehet a VFR csupaszított változata egy hosszabb túra alkalmával.
Már év eleje óta szemezgetek vele a Honda garázsában, mert ezen a terepmintás fényezésen mindig megakad a tekintetem.
Nekem ez a matt szín nagyon tetszik, és jól is áll ennek a gépnek. Szerintem a tavalyi fehérnél százszor jobb…

De ezek a külsőségek, amiket mindenki láthat, ha egy szalonba benéz. Engem viszont az érdekelt, hogy menet közben milyen lehet.
Ami elsőre feltűnt, amikor ráültem, hogy a gyárilag 816mm-re írt üléspozíció nagyon alacsony, viszont a kormány és a lábtartó is nagyon magasan van ehhez képest. Az ülésnek is minimum 5 cm-rel magasabbnak kellene lennie, hogy ne úgy érezzem magam alul, mint egy RR-en, felül pedig egy chopperen.
Az üléspróba után ennyi volt a tapasztalat, de látszik is a motoron, hogy az ülésmagasságot nem a magasabb vezetőkre tervezték. A hátsó ülés is azt sugallja, hogy könnyű legyen ráülni, ezért a Crossrunner egész hátulja furán néz ki. Túl alacsony az egész, és ettől néz ki olyan furcsán a motor hátulja.

A rövid városi távon ez nem zavaró, de azért indultam el ezzel egy hosszabb túrára, hogy kitapasztaljam minden tulajdonságát. Nos, röviden annyit lehetne írni róla, hogy a motor tökéletes lenne a már említett ülést leszámítva, ami a gyulai túrán is kiderült. Már odafelé hívtam KT -t, hogy nézzen utána, hogyan lehet az ülést állítani, mert valami rémlett, a sajtóbemutatón említették, hogy változtatható az üléspozíció. Azt derítette ki, hogy a vásárlásnál a szalonban extraként rendelhető hozzá többféle magasságú ülés. Pffff… ennyit az állíthatóságról. Ha én vennék ilyet, biztos, hogy a legmagasabbal tolnám ki a szalonból. Ugye Ti is ha autóba ültök, az az első, hogy magatokhoz igazítjátok ülést, hogy jól érezzétek magatokat az autóban? Erre sajnos nincs lehetőség a legtöbb motoron, bár akadnak típusok, amin legalább az ülés magassága állítható.
Viszont van egy jó hírünk a típus rajongóinak: a 2013-as modellévben ezt a sokak által kritizált dolgot javítják. Minden más marad ugyanaz a motoron. Szeretem, amikor a gyáriak hallgatnak az újságírókra…

A VFR800X első gumijának mérete 120/70-17 a hátsóé  pedig 180/55-17. A Crossrunerre a Bridgestone elölre a BT 016 F-et, hátra a BT 016 R-t ajánlja.

Motorkerékpárgumikkal kapcsolatos kérdésekre a Gumiprofesszor válaszol.

Viszont ez sem lehet mindenkinek majd tökéletes, hiszen Tomi az ő tesztjében pont arról áradozott, hogy milyen kényelmes az üléspozíció… Pedig csak 5 centivel vagyok nála magasabb. Én visszafelé még egy vastag párnát is tettem az ülésre, de ez csak minimálisan enyhítette a problémát.Egyébként mindenben egyetértek vele a VFR800X-szel kapcsolatban.

 

Ennyit az ülésről, mert van más is a Crossrunner tarsolyában. Például zseniális fogyasztás. Ha 7000 alatt tartjuk a fordulatszámot, akkor nem eszik többet 5 liternél. Nekem a túra átlaga 4,8 literre jött ki, ami meglepően jó adat. Így a hatótávolság is jóval 300 km fölött van, ami szintén jó adat. 
Ha viszont 7000 fölé engedjük, akkor elő lehet belőle csalogatni egy kis rosszaságot is. Szépen emelgeti az elejét ilyenkor egyes és kettes fokozatban, a hangja pedig ércessé válik. Az LGT A rádió című slágere jutott eszembe az egyik gyorsítás alkalmával:

“Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került,
Mikor az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült.
Érces hangja felszárnyalt és messzire repült,
És egy hallgatóban megszólalt: – A próba sikerült!”

Hát igen jó kis nóta… Viszont a próba nekem is sikerült. Kiderült, hogy hosszabb távon is alkalmas a VFR800X az élvezetes motorozásra, a fent említett probléma miatt viszont csak az ülés átalakítása után.

Még pár apróságot azért meg kell említeni, ami hosszú távon zavaró lehet.


A domború műszerfalon tükröződő nap pont a vezető szemébe süt.


A műszerfal alatt kifejezetten zavaró, hogy a kábeleket és a konzolt is látni lehet. Ezt kiküszöbölvén ráraktam egy jó kis Givi táskát, amelybe a kiszáradás elleni pohárkámat és a pénztárcámat tároltam.


A teleszkópszáron előszeretettel halnak meg a bogarak, mert pont oda tereli őket a szél. Hogy a szimering tovább bírja, jobb lenne, ha az alsó száron lévő terelő hosszabb lenne. Így jobban óvná a teleszkópokat.


A ronda kipufogó pont eltakarja a szép félkarú felfüggesztést. Az audio élmény viszont elfogadható, ami a kéményből jön. Sportdobbal sokkal jobb lenne a vizuális élmény is, de nem találtam hozzá egyetlen gyártótól sem olyat, amit kifejezetten erre gyártanak. Viszont Akrapovicból lehet rá rakni egyet egy másik típuséból.


A csomagrögzítő kampókat elfelejtették rárakni, ezért ilyen hatalmas pókhálót kellett szőnöm, hogy a csomagomat megtartsa.

A Crossrunner szerviz látogatása is 12000 km-enként esedékes, így hozza a VFR-től megszokott gondozásmentességet. A szélvédelem 140-150 km/h utazósebességig teljesen elfogadható, nem kelt turbulenciát a kicsi plexi. Viszont este a bogarakkal meggyűlt a bajom rendesen. Előlük nincs menekvés, még akkor is megtalálják a sisakplexit valahogy, ha behajolunk a szélvédő mögé.

Ha a Tesztmotor.hu cikkei segítettek a felszerelések és motorkerékpárok kiválasztásában, akkor a kérünk benneteket, hogy a vásárlásnál tegyetek erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatjátok a Tesztmotor.hu működését. Köszönjük!