yamaha xv950r teszt
Tesztek

Ez egy bobber, baby! Yamaha XV950R teszt

Létezik olyan, hogy gyári épített motor? A Yamaha ezzel a bobberrel meglepően közel jár hozzá - csakhogy egy igazi épített bringa sosem motorozható jól igazán. Vajon igaz ez az XV-re is?
Faster2
EuroMotor

Szöveg, képek: Kovács Tamás

Én naiv, először a “Cruiser” kategóriában kerestem az XV950-est a Yamaha katalógusában, de aztán a gyártónál az utóbbi időben jóval hangsúlyosabb “Sport Heritage” brigádban találtam. A Sportos Klasszikusokba a presztízsmodelljeiket tömörítik a hangvillások: itt kapott helyet a bivaly VMax, a retró XJR, a még retróbb SR, és az XV950 modellduó is.

Jól mutatja a közelmúlt változásait, hogy ez a “presztízsosztály”, illetve az eladások szempontjából jóval fontosabb “MT” család is az R-es Supersport família elé került a prospektusban… Ez nem túl nagy csoda, hiszen nincsen R1 hatmillió, vagy R6 négymillió forint alatt, és az R3 is kétmillió – de ez már egy másik történet, úgyhogy kanyarodjunk vissza egy másik R-re, az XV950R-re.

Biztosan a Műegyetemen is érdekes lenne az XV950R a hallgatók számára – az utca népe mindenesetre megbámulja

Az R-es XV950 a sportosabb kivitel a letisztult bobberpárosból, amelynek jól látható jelei is vannak: a leginkább szembetűnő az aranyszínű gáztartállyal Racingosított dupla hátsó rugóstag, de a tankon végigfutó gyorsítócsík és a szarvasbőr hatású üléshuzat is könnyen téma lehet a parkolóban – leginkább egy kávéházi parkolóban (nem is egy autópálya pihenőn).

A letisztult jelző nem véletlen, a csopperes túldíszítettség helyett a bobber stílus követelményeinek megfelelően a hangsúlyos blokk és tank köré “minimáldizájnt” terveztek a mérnökök, akik minden bizonnyal kikérték valamelyik “cégközeli” építőbrigád véleményét az ügyben. A Yamaha régóta dolgozik együtt ilyenekkel, szóval nem ugrottak fejest az ismeretlenbe – és ez látszik is a végeredményen.

A léghűtéses V2-es jól kitölti a dupla acél bölcsővázat – a modernizált, de tradicionálisan léghűtéses blokk nemcsak a dinamikáért, hanem a látványért is felelős

És persze nem is nulláról kezdték az építkezést, hiszen a blokk például az XVS950-ből lett leporolva, ami nem más, mint a Midnight Star. Az Esthajnalcsillagénál azonban modernebb (sportosabb) formában került bele az XV dupla acél bölcsővázába a 60 fokos V2-es: átdolgozták a befecskendezést (ECU), a szívórendszert, új a légszűrő, illetve a hengerek kompozit bevonata és a kovácsolt alumínium dugattyúk is modernizált megoldások.

A 80Nm-t produkáló, 942 köbcentis léghűtéses légkalapácshoz tartozó 2 az 1-be kipufogórendszert is teljes egészében újragondolták, minek következtében kivette a részét az alul és középen “kellemesre” hangolt nyomatékból. Ennek ellenére én ezt csavaroznám le róla elsőként, mert nem valami szép – és a hangja sem különösebben szép, vagy inkább csak halk. Egy “épített” motor pedig recsegés-ropogás nélkül…mint a Dallas Bobby nélkül…

Aprócska lámpácska, alacsony tükröcske – és könnycsepp tankocska…

Aztán lennének még aggályaim egyes részletekkel kapcsolatban, de erről majd később – most nézzük, mennyire motorozható ez a bobber szemüvegen keresztül nézve gyári műremeknek mondható masina. Természetesen az első (kilo)métereken nem nagyon találtam rajta a helyem: alacsony ülés, magas (de mégse túl széles) kormány, a lábtartó sem csopperesen elöl van…és azért súlya is van – szokni kell, mint a cukormentes kólát.

Az XV950R azonban korántsem tűnik “lájtosnak”, már 3 ezres fordulattól rendelkezésünkre áll az említett nyomaték-maximum – és így már nem is érdekes, hogy csak 52 lóerős a vas. A rövidre áttételezett váltóval együtt a két és fél mázsáját meghazudtolóan könnyedén mozog a városban: könnyen ellép a lámpától, de a lassulás már nem megy ennyire elegánsan.

Akár egy divatóra: a minimalista műszerfal. A funkciói is minimálisak
Vannak akik a gyári épített gépet is átépítik…

Pure Sports by LowRide – az olasz építőket a legendás FZ750 inspirálta, a stílusát pedig maga a dizájn-guru Oberdan Bezzi vetette papírra! Éljenek a 80-as évek!

Boltage by Benders – a német testvérpár egy isteni café racert faragott az XV-ből, melynek “ideológiai” alapját egy korábbi építésük, a Jericho adta (Yamaha TR1 1983).

El Ratón Asesino by Marcus Walz – a híres német építő alapos munkát végzett, mire megkapta ezt az elbűvölő racert: a gyári futóművel (is) sok dolga volt, mire ilyen sportos geometriát (teljesítményt) kapott a vas:

A 41mm-es, hagyományos első teleszkópok (jól) teszik a dolgukat, a fékrendszer blokkolásgátlója széria. Jól néz ki a minimalista első sárvédő is

Elöl és hátul is ugyanakkora a – látványos cikkcakkos – tárcsa, de a kissé “tompának” látszó úszó nyereggel a 296 millis diszk csak hátul tud igazán jól együtt dolgozni – magyarul: hátul jobban fog. Elöl is jól adagolható, csak ehhez a súlyhoz már kevéske (az egy tárcsa, vagy a kétdugattyús nyereg). Már csak a hullámos pereme miatt is többet várni tőle, de csak olyan célnak-megfelel-módon működik, mint bármely más cruiseren – és az ABS sem segít a helyzeten (csak a vészhelyzeten!).

A futóművel más a helyzet: jobban teljesít, mint ahogy azt ránézésre gondolnád. Pedig elöl semmi extra: egy “rendes” méretű (41mm), hagyományos villa. Hátulra jutott extra, a “gázos” rugópár, “szemre” édeskevés rugóúttal (110mm). És most jön a varázslat: bár a földtől csak 69 centire ülünk, mégis meglehetősen komfortosan utazunk: nem üt fel sem hátul, sem elöl, és merem azt állítani, hogy még sportos manővereket is végre lehet hajtani – már amennyire a lábtartó engedi.

A szíj csendes, tartós és mutatós. A gáztartályos hátsó rugóstagok keltik a legsportosabb benyomást az egész bringán – meglepően jól boldogulnak, a korlátozott rugóút ellenére is

A legérdekesebb az volt az egészben, hogy bár tiszta furcsa az egész, és ilyen ez-nagyon-nem-az-én-világom féle gondolatok keringtek bennem, mégis egyből a kocsik között kígyózva-centizve találtam magam, véletlenül sem álltam be a sor végére… Hamar észrevettem, hogy – amíg a lábtartó engedi – nagyon jól kanyarodik, a futómű magabiztos (már-már sportos), az egyenesfutása is precíz, a súlya ellenére nem nehéz irányítani…tehát lehet vele motorozni.

Na ez persze még nem indokolja az R-betűt a típusnév végén, de mondjuk úgy, hogy kellemes meglepetés, hogy nem komforttalan egy ilyen, Pesten. A Gyömrői úton a gyógyszergyárnál persze tökmindegy volt, arrafelé csak egy Ténéré érzi jól magát… A rugózásból tehát kihozta a Yamaha a maximumot, de azért akadnak ergonómiai bakik vezetés közben, nevezetesen hogy nem nagyon szoríthatjuk a térdünkkel az aprócska csepptankot, a lábaink csak úgy tengenek-lengenek, és a méretes légszűrőház is útban lehet – mindez azért “odatesz” a sportos bevetéseknek.

Szarvasbőr (hatású) ülés és gyorsítócsík a tankon – a hátsó futóművön túlmenően ennyi a különbség a sima XV950-hez képest

Igaz, előbb lesz útban a lábtartó, mint a légszűrő, hiszen előbbi akármelyik körforgalomban akadályt jelenthet – vagy épp ellenkezőleg, májercsíkot húzhatsz vele (majrécsík után szabadon…) a járókelők és saját magad szórakoztatására. Ha a motor hangjára nem is, egy ilyen karistolásra úgyis mindenki felfigyel, és máris gyönyörködhetnek az emberek az “épített” gépedben (vagy szerelj fel valami dobot, és akkor még csíkot sem kell húznod).

Nem véletlen a fenti “exhibicionista” sorok, az XV950R már önmagában, letámasztva is igen figyelemfelkeltő jelenség, méghozzá ízléses formában tálalva (méretek, arányok, színek, felnik…). Azért akad egy két részlet, ami “érdekes”. Ilyen a műszerfal, ami egy biciklire teljesen frankó lenne, de egy ilyen klasszikusra?! Elmegy tőle az ember kedve – egy újabb ok az átépítésre. Szerintem a csillogó-villogó kristály-hátsólámpa is egy kicsit búcsús hatású, meg egy-két gyorskötöző is nagyon szem előtt van – de ez minden.

Innen jól látszik, hogy mennyire a blokk uralja az összképet: igazából nem a V2-es a nagy, hanem a körítés kicsi, legalábbis cruiseres szemmel nézve

És hogy mitől lesz még dögösebb?


Egy ilyen jóféle, amerikai – “streetlegál, e-betűs” – Vance&Hines kipufogódob még egy jó nagy lapáttal ad az érzésnek, akár a vizuális, akár az akusztikus élményt tekintve… Szerintünk ha mást nem is, ezt az alakítást még kötelező meglépni az XV esetében…

Ha nem elégedsz meg ennyivel, sok egyéb más egyedi kiegészítőt és alkatrészt rendelhetsz hozzá a MotoPartsShop.hu webshopban

Rendesen benne ülünk a motorban, de ilyen ez a bobber szakma…

Ha már szóba került az építés: a fenti filmek növelték a szememben az XV presztízsét, miután láttam, mi mindent ki lehet hozni a 950-esből – nem is gondoltam volna. Igaz, nem kevés munkával és még annál is több átalakítással, ugyanis a custom-guruk általában a motor teljes geometriáját kénytelenek megváltoztatni a sportosság jegyében. Magasabb ülés- és alacsonyabb kormánypozíció, amihez a hátsó rugóstagok túl rövidek, az elsők pedig túl hosszúak…szóval van vele meló.

Viszont egy ilyen remek blokk köré lehet is építkezni, és ezt a külső/belső tulajdonságaira egyaránt értem. Ugyanakkor egy olyan profi átalakítás, mint amiket a gyári videókon láthatunk, akár belekerülhet a gép árába, ami 3,358 millió forintot jelent… A 100 ezer forintos felárat egyértelműen megéri az R-változat az alap XV950-hez képest, már csak a sportosabb hátsó gátló miatt is, és velúros ülést meg Racing csíkokat is kapunk.

A picike hátsó lámpa kétségtelenül stílusos, de azt még nem sikerült eldöntenem, hogy inkább kínai, vagy pedig prémium hatású

TM Ítélet: A Yamaha igényesen oldotta meg a házi feladatot, miszerint “gyári épített” motorral növelje a márka megítélését – nyilván nem az eladások egekbe növelése lehetett a cél, mint mondjuk az MT-knél. Egyedi megjelenésű, és a kategória korlátai között jól motorozható vas lett – és például egy XJ-vel ellentétben az XV mellett biztos senki nem megy el szó nélkül…

Sokat gondolkodtam, kinek szól ez a motor: talán annak, aki mindig is egy épített gépről álmodott, de sosem faragott vagy szerelt ilyet – egy Vance&Hines rendszerrel (lásd fentebb) “kész is van”, további (idő és pénz) ráfordítás nélkül. Én biztos addig ütném a vasat, amíg valami café racer nem kerekedik belőle – jó kis téli projekt lenne, csakhogy most a tavasz jön…

Biztos ami biztos, hátra is 298mm-es tárcsát szereltek. A kidolgozással és minőséggel nincs baj, de azért az összképnek (és hangnak) jót tenne egy sportkipufogó…

Előnyök / hátrányok – Yamaha XV950R 2014

  • Igényes, stílusos megjelenés
  • Jó blokk, átlagon (kategórián) felüli futómű
  • Minőségérzet
  • Kissé gyenge első fékhatás
  • Stílusidegen műszerfal
  • Kevéske szabadmagasság

Szabadság a négyzeten: az XV tankja pont olyan zöld, mint a Szabadság híd acélja, ugye…?

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
KTM
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás