Tesztek

Előttem az utódom: Z1000SX, GPz900R, VF1000F

Mennyit számít szűk három évtized a motorgyártásban? Megtapasztalhattuk...
Faster2
EuroMotor

Képek: Magyar Krisztián (FastRide)

A tavalyi szezon egyik utolsó napsütéses délutánján elkövettünk egy különleges összehasonlító tesztet a FastRide Magazinnal közösen. A három tagú felhozatal igen különleges volt, mert két matuzsálem mérte össze tudását egy friss, műszakilag is finom, naprakész paripával: Kawasaki GPz 900R és Honda VF1000F a Kawasaki Z1000SX ellen! A próba során leginkább azt a kérdést feszegettük, hogy szűk három évtized alatt mennyit fejlődött a technika, mit jelent(ett) a sporttúra kategória, akkor és most.

Ez a túra-sport besorolás egy kissé sántít, hiszen a GPz például – mint első 16 szelepes vízhűtéses sornégyes – korának csúcstechnikáját képviseli – igaz, akkoriban egy sportgépnek nem kellett feltétlenül nélkülöznie a komfortot. Ezen kívül a nagy GPz kultikus mivoltára még rátett egy (jó nagy) lapáttal az 1986-os filmszerep az amerikai szuperprodukcióban, a Top Gun-ban – ahol Tom Cruise alatt mint a kor egyik legbikább bringája tündököl a 900-as.

A Honda VF1000F kultikus jellege pedig számomra leginkább abban rejlik, hogy a tesztben szereplő darab – lassan két évtizede – édesapám tulajdona. Persze ennyiben még nem merül ki a modell kuriózuma, mert a 16 szelepes, vízhűtéses V4-es blokk szintén korszakalkotó berendezés, amely a 750-es előd után már megbízhatóra is sikerült. A VF ugyan kevésbé sportos és pontos, mint a GPz, de ugyanúgy még ma is élvezetes vele a cirkálás. Sőt, ahogy szépen lassan a veteránkorba lép, eljött az az idő, hogy az életkora csak jót tesz neki: egyre nagyobb élmény a puha nyergébe pattani, mivel nem a “korának megfelelő állapotban van”, hanem annál sokkal jobban…

A Z1000SX-et nem kell már bemutatni Nektek, mivel ezt Kirándulj sportosan! címmel a szeptemberi tesztünkben már megtettük. Mint az egyik legjobb mai túrasport masina (vagy inkább sport-túra, mert mit mondjak, eléggé atletikus a zöld versenyző…), méltó képviselője a mostani erősebb, de hosszabb távokra (is) tervezett motoroknak. A kontraszt a régi gépekhez képest természetesen érzésre is óriási, érdekes élmény például közvetlenül egymás után próbálni, hogy honnan hova jutott a Kawasaki. Nem kellett nagyítóval keresni a különbségeket, mint például egyes mai modellfrissítések esetében.

Persze, a retró vasak sokkal nehézkesebben mozogtak, de azért egy komolyabb elhatározásra a mai napig szépen lépegetnek. Egy-egy “mai-módi”, modern, de steril bringa (ez a Z1000SX-re pont nem vonatkozik) után pedig tartalmas kikapcsolódást jelent pár kilométer erejéig visszaülni ezekre a temperamentumos öreg csatalovakra – azon korszak élharcosaira, amikor még küzdeni kellett a géppel… De ez talán sosem fáradtságos szenvedés, hanem mindig is nemes küzdelem volt, és az is marad 😉

Ezúton a gépekről írt másodvéleményem segítségével szeretnék egy kis ízelítőt nyújtani Nektek így a ‘hálón keresztül is a fastride-os “nagyon nagy teszt”-ből.
A teljes tesztet a FastRide Magazin aktuális számában (február-március) olvashatod!
Fellelhető ezen a linken, egy rendesebb újságosnál vagy a benzinkutakon!


“Egy makulátlan példánya egy korszakalkotó típusnak”

Kawasaki GPz900R

Top Gun. Mindig a mozifilm jut eszembe a GPz 900R-ről – és nem is állok távol a valóságtól, mert az első vízhűtéses sornégyes tényleg csúcsfegyver volt a maga idejében. Egy kis időre én is Tom Cruise-nak érezhettem magam a GPz kényelmes nyergében, már csak a kaliforniai pálmafák, az Alpha repülősdzseki és a Ray-Ban napszemüveg hiányzott – no meg Kelly McGillis a hátsó ülésről. Jó dolga volt a fiatal Tomnak ’86-ban, mert az öreg Kawasakival bizony még manapság is élvezetes a motorozás – milyen lehetett akkor… Persze a Z1000SX és a múlt századi GPz között tátongó szakadékot még Chuck Norris sem tudná átugrani, ugyanakkor a VF-nél például valamivel precízebb, sportosabb a vas. Az ereje még ma is bőven elég az utcára és a hangja is kellemes meglepetést okozott: alul finom, már-már “hondás”… A váltója már nem, kicsit rakoncátlankodott, de ezzel együtt ez egy makulátlan példánya egy korszakalkotó típusnak.


A GPz900R Top Gun (1986) sztoriját ITT olvashatod

Honda VF1000F

Tulajdonképpen a VF1000F édesapám paripája, aki immáron 18(!) éve motorozik vele – hol többet, hol nem, így nagyjából 30.000 kilométer szaladt bele azóta, hogy dobozokban, darabokban megérkezett svájci tulajdonosától. Két év múlva veterán korú lesz, de – gondos gazdájának hála – ez csak a formavilága alapján fogható rá. A majd’ két közös évtized alatt nem jelentkeztek komoly gondok, a kopóalkatrészeken kívül nem sok mindent kellett cserélni vagy javítani. A rozsdásodó kipufogót például meg kellett valahogy oldani, ekkor kerültek fel a GSX-R1100-asról származó dobok, amelyek gyönyörűen rácuppantak a fekete tölcsérek helyére. A “hóeke” pedig a 750-es VF-ről származik, ami különböző mechanikai problémák révén vált hírhedté, de ebből szerencsére az egy évvel később (1984) megjelenő ezres modell nem részesült – vagy csak vigyáztak rá…

Amikor tehetem, lenyúlom a kulcsait, mert igazából egy igazi ikon áll a garázsban. Itthon nem sok mászkál belőle, inkább 750-est látni, azokat is meglehetősen viharvert állapotban. A V4-es hangja még a stílusidegen dobokon keresztül is gyönyörű, a kényelem mai szemmel nézve már-már GoldWinges, és hát a gyorsulása most is kellemes… Bár a lassú kanyarokba be akar zuhanni a súlya, a hátulja meg kissé puha és a fékek is jobban fognak a GPz-n, de azt hiszem, közel 30 év távlatából tekintve a nagy H tiszteletre méltó csomagot rakott össze 1984-re. A fogyasztása túratempóban 6 liter alatti, a végsebesség tolvajtempóban két kiló feletti. A tradicionális trikolornál szebb szín egy Hondának nem kell; ezen a modellen még a látványos felnik és a szép, jól látható blokk is említést érdemel. Volt már rá példa, hogy azért állította meg a rendőr, hogy megnézze magának a bringát…


A VF1000F (jobbra) mai szemmel nagyon kényelmes, és a V4-es mai füllel is gyönyörűen szól…

Kawasaki Z1000SX

Korábban azt írtam a Z1000SX-ről, hogy „a Kawasaki az egyik legjobb formáját hozta az idomos Zéezer megalkotásakor” – az SX nagyon jól sikerült, de ez az első próba előtt nem volt egyértelmű, mert láttunk már negatív példákat is arra, amikor egy nakedet túrásítanak. A Z1000SX az a túrasport motor, amin a hangsúly a „sport”-on van. Jól használható, erős blokk, sportmotoros futómű és fék, némi kényelem és szélvédelem, meg még a hangja is szebb, mint amire a zöld szín alapján számítanál. Sokan a Kawasakit tartják a leggyengébb japánnak, de ők még nem mentek az SX-szel – ha meg mentek volna, akkor ráfognák, hogy ez az a kivétel, ami erősíti a szabályt… Nagyon furcsa a „benne ülős” retró gépekről RÁülni az új Kawa kemény ülésére, menet közben pedig nem kérdés, hogy ez már a harmadik évezred terméke. Ha most forgatnák a Top Gun második részét (márpedig állítólag forgatják…), akkor a GPz után Tom Cruise alá méltó motor lenne az SX – bár valószínűleg inkább az új ZX-14-et választják, csak a miheztartás végett…


Az aktuális magazin címlapja. Kattintásra a letölthető változatnál találjátok magatokat. Jó szórakozást hozzá!

Ha a Tesztmotor.hu cikkei segítettek a felszerelések és motorkerékpárok kiválasztásában, akkor a kérünk benneteket, hogy a vásárlásnál tegyetek erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatjátok a Tesztmotor.hu működését. Köszönjük!