Műhely

Café Kedd: Fuller Moto x Motus MST-R

Lehet ennél tökéletesebb az amerikai álom?
Euromotor2
MotoStar

A Motus kétségkívül napjaink egyik legérdekesebb sztorija a motoros társadalom köreiben. Az Alabama állam fodrászmúzeumának helyén álló gyárban Motus csupán két modelt gyárt: az MST-t és a felturbózott MST-R-t, az egyetlen amerikai sport-túra motort a piacon.

A gépekben Motus által készített, 1650 köbcentis, csak ‘Baby Block’-nak becézett 90 fokos V4-es blokk dolgozik. Az MST-sorozat immáron harmadik évében jár, és egyre inkább növeli rajongótáborát, csak idő kérdése volt, hogy mikor dolgozzák át kicsit. És ki más vállalkozott volna erre, mint Bryan Fuller, az amerikai épített gépek zsenije?

A v4-es blokk szemet gyönyörködtetően mutat

”Csak bele akartunk kóstolni abba a stílusba és hot rod kultúrába, ami miatt Bryan elhíresült” – ismerteti Brian Case, a Motus dizájn szekciójának vezetője. “Imádjuk Fuller vízióit és tudását – emiatt is tökéletes választás volt ez a Motusnak a hot rodos gyökereivel.”

A 2015-ös motoralap egy kaliforniai motorőrült, John Bennett nevén van, aki a Fuller Motohoz vitte elég ramaty állapotban (nem esés miatt volt olyan amilyen, szállítás közbeni hiba végett lett baja, hál’istennek).

Így néz ki eredetiben egy Motus MST-R

Ahelyett, hogy az MST-R-t gyárivá javítsák vissza, naked-streetfighter kombót kreáltak belőle. Erre kontrázva a Motus meglátta benne a lehetőséget, és valami igazán egyedi stílusinspirációt szerzett Bryan Fuller munkafolyamatának elemzése közben. Brian Case Fuller mellett dolgozott, technikai segítséget nyújtva, ámde semmi határat sem szabva a kreativitásnak. Az eredmény egy vadállat lett. Főtengelyen mérve 180 lóval a gyári MST-R tartja a világrekordot a leggyorsabb szériában gyártott tolórudas motor kategóriában, név szerint 266.8 km/h-val. Ez már talán túlságosan is sok egy földi embernek, ezért Fuller inkább a súlycsökkentésre és a külsőre fókuszált.

A rendszám lehet, hogy nem teljesen legálisan van felhelyezve…

Új, pehelysúlyú kipufogórendszert installált fel, 4,45 centi átmérőjú rozsdamentes acélből. A leömlő és a dob szintén egyedi gyártmány a Cone Engineering kezei közül. Kékpadi mérés során a komputer azt mutatta, hogy a helyes belövés után nem kevesebb, mint 156 keréken mért lóerővel csapathatja majd gazdája.

 

A súly több, mint 50 kilót csökkent, alapos diéta után 197 kilogrammosra fogyott a gép, így megegyezve a Buell által gyártott EBR 1190RX eszeveszett szupersport adataival.

Az ülésmagasság és a rugóutak is csökkentek. A gyári, már így is kivételesen jó Öhlins NIX30-as, állítható villák kaptak egy fekete borítást, hogy még ütősebbnek hassanak. A BST márkájú, 17 colos karbon felniket Pirelli Diablo Rosso Corsák ölelik körül, hogy az a temérdek lóerő minden cseppje az úttestre vetüljön. A legnagyobb súlyfelesleg a motor hátuljából lett lefaragva, a hosszú, hátra kinyúló váz lényegesen rövidült, helyére egy új, robosztus megoldás került, .065-ös króm-molibdén csőből, hogy passzoljon az eredeti vázhoz.

A kis légterelő igényesen zárja le a motor hátsó részét

Az egyedi ülés egybeolvad a rövid hátsó résszel; ellentétben a gyári MST-R-el, ez jóval a hátsó keréken belül ér véget. A formát először agyagból formázták meg, majd másolták 3003-H14-es ötvözetből. A csöppnyi hátsó, idom alatti légterelő CNC géppel készült, a hátsó lámpa pedig egy Victory Octane-től lett kölcsönözve. Alatta passzoló LED-eket találunk, melyek kábelei zseniálisan el lettek rejtve. A Motogadget által szolgáltatott óracsoport, kapcsolók és indexek segítették hozzá az utcai használat követelményeinek teljesítéséhez, nem utolsósorban remekül passzolnak ehhez a hibridhez.

Mi lehetne ennél amerikaibb?

Az MST célja eredetileg a retro vonalak elhagyása is volt, ami mostanság oly meghatározó, ezért egy hagyományos körlámpa szóba sem jöhetett.

Ehelyett egy egyedi, alumíniumból készült gyártmány került rá Fullerék kezéből, acél foglalatába LED-lámpák kerültek. Az akril üvegborítás egy sisak plexijéből lett kivágva, akármilyen hihetetlen. A hab a tortán a hagyományos amerikai színpaletta az idomokon, melyeket maga Fuller álmodott meg.

A tulajnak, John Bennettnek bizonyíték, hogy minden rosszban van valami jó. A Motusa lehet, hogy K.O. lett, de helyette egy letisztult, épített kétkerekűt kapott, amely szinte bármely más motornak az utakon fityiszt mutat.

Comments

comments

Hozzászólok

Kattincs a cikk hozzászóláshoz