Tesztek

Bódi Sylvi Vespával közlekedik a városban – interjú vele

Kis piros ötvenes LX van a tulajdonában, ha látjátok az utakon, vigyázzatok rá!
Faster2
EuroMotor

Most közkívánatra újra feltettük a Bódi Sylvivel nyáron készült interjút.

Ha utól tudjátok érni, az csak azért lehet, mert megállt valami piros lámpánál, különben úgy halad a városban, mint valamelyik futárcég alkalmazottja.
Első kérdésem a feltűnő színre vonatkozott…
Sylvi: Hogy miért pont piros? Amúgy is az egyik kedvenc színem a piros, hozzám a fekete, fehér és a piros szín áll a legközelebb. És a piros az egyrészt talán tudod, feltűnőbb is az utakon, tehát úgy jobban észrevesznek vele, nem ütnek annyira el, úgyhogy ezért lett igazából piros.

TM:
Tehát biztonsági szempontból?
Sylvi: Biztonsági szempontból is, és ízlés szempontból is. Még a sárgán is gondolkoztam, de annak szögletes lámpája volt és az nekem nem tetszett.

TM: Miért pont Vespa?

Sylvi: Mindenképpen valami különlegesebb darabot akartam. Volt ott több minden is, amikor mentünk választani, de ez az életérzés áll hozzám a legközelebb. Olaszország, Vespa. Régen a filmsztárok is minden fotón ezzel a motorral voltak láthatóak.

TM: Tudtad, hogy már több, mint 50 éves a Vespa?
Sylvi: Biztos csak ennyi? Szerintem több kell, hogy legyen, Zsolti, ne hülyéskedj! A Gianni Vespája 1962-es, az egyik srácnak a Vespája pedig 1947-es. Biztos, hogy régebben gyártják, mint 50 éve.
Nekem ez a Vespa igazából szerelem volt, ez tetszett. Ahogy szóba került, hogy robogó, nekem automatikusan a Vespa ugrott be

TM: Akkor ezt teljesen egyedül választottad?
Sylvi: Igazából nem egyedül választottam, mert a Talmácsi Gabi segített nekem. Őt kértem meg. Merthogy ki máshoz fordulna az ember, ha motorozásról van szó, mint hozzá? Egyébként vele járok quadozni is.

Na szóval, Ő vitt ki a Moto Italiába , ahol nekem elsőre ez tetszett a kis vajbőr üléseivel. A Gábor a nagyobb kerekűt javasolta nekem, mert azt mondta, hogy az biztonságosabb, és könnyebb is vele fordulni.

TM: Az a Liberty volt, ugye?
Sylvi: Igen, igen. Annak idején, amikor robogóztam, Thaiföldön, vagy Korfun pl, akkor ilyen nagyobb kerekűekkel mentem. Egyébként egyszer estem is robogóval, pont Korfun. De nem én vezettem, utas voltam, egy másik lány vezetett. Elcsúsztunk, és emlékszem, hogy a fenekemről lehorzsolódott nagyon csúnyán a bőr. Utána a strandon ha a nap égette, az fájt, ha a sós víz érte, akkor meg az. Ráadásul mindkét oldalon a fenekemen, úgyhogy elég ronda volt. Mindez a nyaralás elején volt sajnos, de nem vette el a kedvem.

TM: Milyen gyakran használod, és hova?

Sylvi: Mindenhol használom, mostmár autópályán is voltam vele, de főleg városban. Rögtön a második utamon egész Dunakesziig mentem vele, tehát országúton is. Esőben nem szeretek motorozni, mert elázni nem szeretek vele, bár már sikerült. Tehát mindenhova használom, amikor csak tudom, és ahol csak tudom.

TM: Baleseted volt már vele?
Sylvi: Igen, egyszer már rám tolatott egy furgon. Már mentem utána egy jó ideje,majd egyszer csak megállt és elkezdett tolatni. Utólag kiderült,hogy csak be akart tolatni két autó közé… Nem hittem el, hogy nem lát, és nem volt lélekjelenlétem dudálni, csak kézzel vertem az ablakát, hogy végre álljon meg! Akkor megállt, de letolatta az első sárvédőmet, ami megrepedt. Nem értem, hogy hogy nem vett észre. Aztán rájöttem. Autósként gondolkodtam, és középre álltam a sávba, de azóta megtudtam, hogy vagy jobbra, vagy balra kell állni, hogy lássanak a tükörből.

TM: ÁÁÁ, előre kell menni mindig.
Sylvi: Ezt adom. Aznap azért kicsit idegesebb, meg ingerültebb voltam., de ez sem vette el a kedvem. Most pl. az augusztus 20-ai útlezárásokkor én motorral mindenhova el tudtam jutni, és annyira örültem neki! Össze sem lehet hasonlítani az autóval.

TM: Kicsit nagyobb egyébként azért jobb ám, mert biztonságosabb, van benne tartalék, ha gyorsabban kell menni.

Sylvi: Igen, én egyből direkt 125-öst próbáltam, nem is próbáltam ki az 50-est. Utána meg a 400-assal is mentem néhány kört. De arra nincs is jogosítványom és azokat nehezebb megtartani, így maradt a kicsi. Nekem nagyon bejön a robogózás, nagyon-nagyon tetszik, imádom ezt a szabadság érzést. Azt sajnálom egy picit, hogy nem figyelnek oda az autósok annyira. Bár megmondom őszintén, hogy nekem annyira durva helyzetem még sohasem volt. De én nagyon figyelek az autósok helyett is. Próbálom folyamatosan még a tekintetüket is nézni a tükörben, hogy merre figyelnek, és látnak e?

TM: Az első utadról is hallottam. Állítólag úgy jöttél végig a városon, mint kés a vajon.
Sylvi: Igen. Nagyon vicces volt egyébként az első utam. Gábor a Moto Italia tulajdonosa elkísért.
Amikor elindultunk, mondtam neki, hogy én nem megyek előre a lámpához, inkább beállok majd az autók mögé. Erre megkérdezte, hogy akkor minek akarok motorozni? Aztán az első lámpánál intettem neki, hogy oké menjünk előre. NNNa, erre boldog volt, mentünk, majd a következő lámpánál mellém állt, és mondta, hogy akkor ő megy elöl, jó lesz így? Persze, követlek, mondtam. Egyre jobban dobott be a mélyvízbe. A végén a lámpáknál már csak csóválta a fejét, mert mire odaértünk a Citadellához, azt mondta, hogy: – te biztos, hogy te csaj vagy? Nem vagy te pasi? Pizzafutárok nem jönnek így.
Azt mondta, hogy nagyon durva, ahogy tudtam jönni mögötte, és egyáltalán nem féltem. Ennyit erről, hogy majd óvatosan fogok robogózni, mert tényleg bedobott a mélyvízbe, de én igényeltem is. A testvérem egyébként nagy robogós volt, de nagy hibát követett el szegénykém. Lemosta gyönyörűen a robogóját, majd oldalt lefújta szilikonnal a gumit, hogy szép tiszta és fényes legyen. Igen ám, de lefújta az egész futófelületet is. Az első kanyarban beszállt a busz mögé, nagyot esett.

TM: Biztos volt még valaki a családban aki motorozott? Vagy honnan kaptad el a vírust?

n a motorosokra való figyelés kultúrája is. Egyre többen vagyunk robogósok, azt látom, szerencsére.

TM: Igen, csak az a baj, hogy nyárra mindig megszokják az autósok, majd jön a tél, és a következő tavasszal megint nem figyelnek….
Sylvi: Már előre szomorú vagyok egy kicsit, hogyha jön a rossz idő, akkor majd le kell raknom a Vespámat.

TM: Felismernek a motoron, bámulnak a pasik? J
Sylvi: Igen, szoktak. Mosolyognak, nevetgélnek az emberek. Be is szólogatnak, de normálisan. Szokták mutatni a nagymotorosok is, hogy versenyezzünk, de mindig mondom, hogy most nem.

TM: Jó érzés, egy olyan közösséghez tartozni, akik ha motoron ülnek köszöngetnek egymásnak?
Sylvi: Sok helyen, igen, sokszor integetnek! Először nem tudtam, hogy ez szokás a motorosok között, és azt hittem, hogy engem ismertek fel, és örültem neki, de aztán rájöttem, hogy mi a helyzet.

TM: Van még valami érdekes story a motorozással kapcsolatban?
Sylvi: Apukám szokott gyorsasági motorral néha gyorsabban vinni, és imádom. Vittek már fiatalabb korban a barátaim is, mert már akkor is köztudott volt rólam, hogy semmitől se félek, és nem elég soha az adrenalinból. Már eleve a legelső pasim is motoros volt, és motoros bandákba is jártunk. Egyszer kitalálták a fiúk, hogy majd jól elveszik a kedvem, és nagyon gyorsan fognak menni, de persze ezt nekem nem árulták el, csak egymás között megbeszélték. Az egyik srácnak ezres Yamahája volt, akkor az elég csúcsmotor volt szerintem, de már több, mint 15 éve volt. Akkor 14 éves lehettem. Egy jó szakaszon meghúztuk, de szerintem jóval 200 fölött. A nyakam, meg a fejem már teljesen kész volt a légellenállástól. Leszálltunk, és gondolom várták, hogy majd kiborulok és hisztizek, de inkább kértem, hogy menjünk még és még gyorsabban. Azt mondták, hogy teljesen elmebeteg vagyok. Látták, hogy menthetetlen az ügy.

Anyukám egyébként most olyat jelentett be, hogy azt hittem, hogy beesek a Balatonon a stégről a vízbe, mert közölte, hogy meg szeretné szerezni nagymotorra a jogosítványt, mert szeretne egy nagy Harley Davidsont. Megőrült a muterom, ő is megvadult? Bőrruhái is vannak, és motoros találkozókra is jár. Úgy látszik, ezt a vírust már az egész család megkapta.

Meg ugye a Talmával is nagyon jóban vagyok, nagyon szeretem a Gábort. Nagyon nagy élmény volt, amikor az Euroringen vitt, és döntögetett a kanyarban, az kemény volt! Vitt a kis Kökény is a crossal, ott ugráltunk, egykerekeztünk. Na, az nagyon izgalmas volt, ott sikongattam rajta.

Német Kornél is vitt már, jó arcokkal futottam össze szerencsére. Számomra az a fura, hogy azok a férfiak, akik mögé felülök, megjegyzik, hogy milyen jó felé dőltem. Miért, lehet, hogy valaki ellenkező irányba dől?!?

TM: Igen, nagyon sokan.
Sylvi: Eszembe nem jutna! Azért ez nekem alap volt. Lehet, hogy azért mert már Apukám pici koromban is hordott még a Simsonjával. Azért az az erő, ami Apukám mostani motorjaiból árad, na, az komoly, szeretem a nagymotorokat is nagyon.

TM: Mivel foglalkozol mostanában?
Sylvi: A weboldalamon mindig el lehet olvasni a velem kapcsolatos dolgokat, ennek a címe www.bodisylvi.hu.

Egyébként, most jelent meg az új CKM-ben egy fotósorozat rólunk Kustánczi Liával és elkészült a saját naptáram is, ami az 50-es, 60-as éveket idézi és amúgy van benne Vespa is, a Gianni Vespájával vagyok lefotózva. Valamint dolgozom az őszi saját ruha kollekciómon is. A nevemet és az ötleteimet adom hozzá, a tervezőlány pedig megtervezi, ez így csapatmunka, mert mindenki beleteszi, amit tud. Október végén lesz a divatbemutató. Nemsokára indul a modelliskolám is. Az Axe-os turnét is csináljuk, sok munkám van, nem panaszkodom. De azért hagynom kell időt magamnak sportolni is, és mivel most az új szerelem a szörfözés, azaz hullámlovaglás, ezért most azt tanulom. Most megyek 10 napra gyakorolni Franciaországba. Wakeboardozom is, most az Európabajnok Horváth Kingát fogadtam fel, hogy tanítson, ő egyébként velem egyidős. Mostmár olyan jól megy, hogy speciális elemeken is megyek, és ugratok is, teljesen rá vagyok kattanva. Télen snowboardozom majd. Kite-ozni is szeretnék majd megtanulni, és lesz az Adrián vitorlás bajnokság is, a csajcsapatban indulok. Tehát munkailag is és privát is van mit csinálnom.

Ha véletlenül egy kis piros Vespa nagy dobozzal, ugyanolyan színű bukósisakkal, kilógó hosszú fekete hajjal előz Titeket, akkor ne lepődjetek meg. Ő Bódi Sylvi! Vigyázzatok rá és beszélhettek is vele, nagyon jó fej, közvetlen lány a hétköznapokban.
Csak nehogy leelőzzön benneteket, mert akkor lőttek a traccspartinak!

Persze, hogy a képek nagyíthatóak!!!

Bódi Sylvi vespával