Ti írtátok

Ti írtátok: Miért sznobozzuk le élből a BMW-seket?

Miért vannak előítéleteink egy motormárkával, egy típussal? Miért vagyunk negatívak, mi miatt nem vennénk meg egy típust, ha sosem próbáltuk? Az előítéleteink honnan ragadnak ránk, helyénvaló ez? Bennem óriási változás zajlott le ilyen téren az utóbbi időben
EuroMotor
Faster2

Szöveg: Zvolenszki János (Zvoli – FMP Szeged)

Évekkel ezelőtt, már az egyik romániai túra alkalmával kijelentettem, nekem túraendúró kell, bár ezt talán csak fél komolyan jelentettem ki! Akkor (is) a Honda CBF 1000FA –val, kilinccsel előre, óvatoskodva araszolgattam a néhol felniig érő sárban egy csodás vízesés felé a mély víztócsákban, míg Balogh Csaba és Salánki Attila is vígan verették át magukat a sártengeren, mit sem törődve az út minőségével.

Nem csak itt Csabáék, de a közutakon is fülig érő szájjal csapattak a túraendúrók, fittyet hányva a nyomvályúkra és a bunker méretű kátyúkra, míg a korábbi naked motorommal és az ezredes túragéppel is matekoztam, hogy mit hol kerülgessek, mint szűzlány az első meghívását követően a swinger klubban. A napi, autós közlekedésben is látom, az utak minősége hazánkban drasztikus mértékben romlik, de a külföldi gurulások alkalmával is látható, bizony a túraendúró kategória gépei lepik el egyre inkább az utakat.


A 2015-ös szezonban igen érdekes impulzusok értek a motoros közösségünk elhivatott munkavégzése közben, emiatt abban sem voltam biztos, hogy motorozni fogok, így ennek is köszönhetően eladtam a motoromat. Arra gondoltam, ha nem hiányzik majd a motor az életemből, akkor papírmotoros vagyok (én is), ha igen, beruházunk bizony egy új gépsárkányba. A CBF-nek egy nagyon szimpatikus gazdát sikerült találni, majd teltek múltak a hetek és bizony nem hiányzott a motorozás.

Tudtam, ennek bizony alapos okai vannak, de még a barátiam is kinevettek, hogy egy ilyen motoros szervező palinak mint én, hogy ne legyen motorja, az bizony megmosolyogni való. Sok minden járt az eszemben, de nagyon örültem az ,,új életnek”, nyugi lett körülöttem, volt időm sokkal fontosabb dolgokra is és beigazolódott, jó gondolat volt a az FMP-Motorosok egy jelentős, gyönyörű ívben emelkedő szakaszának lezárása. Nyilván a körülöttem lévő srácok kóstolgattak, bíztattak és megkezdődtek a 2016-os túrák szervezései, melyek megérintettek, de még mindig nem jött a jel…

Kunmadaras sokat az eszemben volt és van, nekem egy megmagyarázhatatlanul fontos pont az életemben, sokat köszönhetek Hadnagy Józsiék rendezvénysorozatának is. A motormentes” időszakomban sem volt kérdés, hogy oda bizony megyek! A Kunmadár emlékeket időszakonként felidézem, sok energiával tölt fel a téli időszakban is a rengeteg ott megtapasztalt élmény.

Eszembe jutott egy igen kellemes pillanat: 2015. augusztusában egy választópont jött a motoros életemben, amit Kovács Tamástól, a tesztmotor újságírójától kaptam, ez egy BMW S1000XR tesztlehetősége volt. Tomi már hónapokkal korábban jelezte nekem, hogy bizony augusztusban egy Bömöst, amit szeretne, ha kipróbálnék (a TM ahol tud, segít 🙂 – KT) A próbaúton sokkot kaptam, sosem gondoltam volna, hogy ezt tudja a béjemwé, pedig azon a vason nem is a legendás futómű teljesít szolgálatot.


Ekkor még megvolt a Hondám, nem is tudtam az élményt kiverni a fejemből, így megkértem Balogh Csaba barátomat, hogy ugyan menjünk már, motorozzunk egyet kettesben, de ha lehet, cseréljünk motorokat. Csaba lesett is, mint hal a szatyorban, hogy mi van, teee motort cserélnél, de te sosem adod oda a vasadat senkinek?! Azon a guruláson talán még magam sem gondoltam, hogy így megváltozik minden. Egy 60-70 km-t mentem azzal a GS BMW-vel, ami korábban nem tetszett, magam is sznobmotornak tartottam és a motoros arcoskodás megtestesítőjének, igaz ezt nem is magának a GS-nek szántam, hanem az egész bajor anyavállalat motoros üzletágának, úgy tutto kompletto!

Csaba motorja ,,sajnos” brutál mód tetszett.. A gurulás végén arra gondoltam, hogy biztos volt valami már kétszer a levesemben, hiszen két buzibéjemwé nem lehet jó, hisz nekem csak a Honda a motor, ilyen propellerest csak a sznobok vesznek cerka hosszabbítónak.


Nem is foglalkoztam tovább a motorozással, hiszen cifra időszakon voltam túl, de valamiért épp ekkor hirdettem meg a fehér CBF-et. Cikkeket olvasgattam azért, de inkább volt jó, hogy nagy hely lett a garázsban, minthogy azon agyaljak, kell oda valami.

Mindösszesen pár hét tel csak el, és máris jött az ihlet, kell bizony a garázsba valami, de bizony nem azért, hogy a feleségem nehezebben tudjon az autójával oda beparkolni…. Hirtelen pörögni kezdtek az események, egyre jobban beleástam magam a hozzáértők beszámolóiba, a tulajdonosok gondolataiba is igyekeztem bekukkantani, de tudván tudva, az új gép csak túranedúró lehet. Eszemben volt az S1000XR, a GS, de igyekeztem kerülni az arcoskodósnak vélt márkát, de bárhogyan is szerettem volna, elkerülhetetlenné vált.

Számoltam én sok márka ide illő motorjával, de sorban hullottak ki az általam fontosnak tartott érvek és megszerzett infók miatt a márkák, melyeket nem részleteznék. Főhondásként nagyon szerettem volna a kedvenc márkámnál maradni, de sajnos egy idő után nem jött számításba sem a szárnyas márka sem más és uhh, sosem gondoltam volna, de a GS-t nézegettem, melynek új, vizes változatáról csak jókat hallottam és olvastam.


Rengeteg (!) új és megerősítő infót kaptam az estéken át tartó chat beszélgetésekben Sárvári Zsolt ,,Mackótól” az Onroad kedvenc újságírójától, akivel egész jól összecimboráltunk. Ekkor már tudtam, bár néha még próbáltam ellenkezni, hogy vizes GS lesz, de Mackó megmutatta az utat és azon kaptam magam, hogy a budapesti Wallisban már passzírozzuk a béjemwé GS vizes változatát Balogh Csabával az utánfutóra. Atya ég, vettem egy BMW R1200 GS-t? Igen, de úgy, hogy annak csak régebbi változatát próbáltam, ezt a vízhűtésest nem, bár Mackó jobban leírta azt nekem, mint egy professzor a betegnek a diagnózist.

Venni egy motort télen, majd sokáig nézegetni azt a garázsban anélkül, hogy kipróbálnád, az borzasztó! Vártam a pillanatot, hogy mikor vezethetem ki a hercegnőmet a garázsból, de nem jött a lehetőség, csak egy kis kipufogóhang recsegtetésre a garázsban, melyre írta is Zsolt, hogy az semmi, majd ha 3000-es fordulatnál, a kanyarból kifelé odaadom a tüzet, ne az lesz a cifra palota.


Ezzel a gondolattal toltam ki a piros gépet a garázsból, hogy na, nézzük a medvét (bár az még alszik, olyan melegen még nem sütött a nap). Beröffentés után azonnal tudtára adta a propelleresem, hogy na, itt az idő, ma indulunk, de tette ezt olyan orgánummal, hogy Máté a szomszédból már tolta is az üzenetét, hogy piszok jó hangja van a Bömbinek.

Akit érdekel ez a típus, a profik tesztjeit olvashatta már elégszer, tudhatja, (úgy tűnik) hogy jelenleg nem nagyon verik meg a Bömkó eme típusát a versenytársak, én mégis írnék erről a saját, főhondás (párszor ugyanis rám ragasztották eme jelzőt) szemszögemből.

Ilyen a BMW GS, “főhondásként…”

A motorra csak ráülve, a kormányt megfogva azonnal tudható, itt bizony fejedelmi kényelem van. Nekem nagyon fura még a kulcsnélküli indítás, de jó szolgálatot tesz majd. Hányszor van olyan szitu egy túrán, hogy a teljes beöltözést követően, indulás előtt derül ki, hogy a kulcs a zsebben, majd kapkodás, hogy ne tartsam fel a többieket, no itt ilyen probléma nem lesz. A kijelző eszméletlen, elsőre átláthatatlannak hitt funkciót mutat, sok a gomb és végeláthatatlannak tűnnek a beállítások. Kontrollámpák elalszanak, életre kel a blokk, a boxer beindul, a kipufogórendszer pedig olyan komoly hanggal szólal meg, hogy érthetetlennek tűnik, ki vesz erre a gépre hangosabb dobot?! Klikk egy egyes, amit természetesen visszajelez a műszerfalon a fokozatkijelző, és lám lám, nem is csattan akkorát, mint amihez szoktam. A kuplung olyan puha, hogy azon gondolkodtam, valaki biztosan távirányítással működteti a gyárból, mert itt fizikai kontakt bizony nem lehet. Első sarok hmm, második sarok bakker, harmadiknál már ordítok a sisakban! Ilyen nincs, egyrészt oké, a hangja olyan kicsit megforgatva, hogy az őzek kiköltöznek a tájvédelmi körzetből, a táblákat pedig eltüzelik a következő szalonnasütéskor, de olyan kezes a vizes, hogy ilyet még nem tapasztaltam. Hogy a telelever, paralelogramma helyett paralever futómű zseniális, űberjó, azt már olvastam kétszázszor, de a motorral úgy közlekedtem 300 méter múlva, mintha együtt megjártuk volna Marokkót. Egyébként ez a futómű olyan, hogy aki mással gyengén megy, ezzel sokkal jobban tud, ezt éreztem egyből, rettentően jól meg van konstruálva.


Irány a benzinkút, mert sajnos ehhez a motorhoz sem jár önfeltöltődő tank, de már ott hallom, hogy úúú, ez a vizesgs, ez nagyonjógíp, biztos tankolt ott velem együtt valaki, aki épp autósnak álcázta magát. No nézzük, mit tud körforgalomban, de már forgok is benne, egyből lazábban, mint a korábbi, ámbár nagyon szeretett (!) motorommal. Fürgén mozgok a 235 kg-os gépezettel a lámpánál, a kocsik között, brutálisan tol a 125LE-s, 125Nm-es blokk, erősebbnek érzem, mint Sanyi bátyám a JCB homlokrakodót! Súlypont lenn, nagyon könnyűnek érezni, olyan vele motorozni, mint egy kettőötvenes motorral. Ülés kényelmes, kormány és a láb pozíciója is annyira jó, hogy gondoltam most indulok egypopóval a Transzfogarasra! Itt klappol minden már most, no kifelé a városból?! Szélvédelem egyből jó, de akkor minek tekerhetem menet közben is a plexi állító gombját. Megyek ki, tempomat be (áhh, de betyár jó lesz majd pihenteti így a jobb kezem a nagy túrák közben), tekerem közben fel a plexit, le, de az alsó állásban is tökéletes nekem, biztosan azért, mert sem zsiráf, sem toronydaru nem volt a családban. Fel az autópályára, nézzük komolyabb tempónál. Lassú ráhangolódás kettesben, majd gázkar elkoppol…. Gondolkodás annyira nincs, mint Lizi lányomnál a matek doga közben, egyből tudja, mi a dolga.

Ötezerötszáznál csak megpöccintem a váltókart felfelé és máris dobja a hármast a gyorsváltó és így megy hatodikig, de ott már el kell venni a gázt, mert nem voltam a német autópálya közelében J. Áááá, nem visítottam, ááá, nem ért fülig a szám, szomorkodva, búslakodva mentem haza. A francokat, óriásvigyorral mentem Liziért, hiszen mindenképp együtt is akartunk motorozni az új szerzeménnyel.


Lizi lányom nagyon haragudott rám, hogy eladtam a fehér Ezredest, nem békélt meg a piros géppel, de várta a motorozást. Kíváncsi voltam rá, hogy mit szól a GS az utasomhoz, hogy viselkedik két személlyel. Nem állítottam a motorkarakterisztikán, nem állítottam két személyre, nem állítottam csomagot, hogy felkerült a hátsó doboz (atyám, itt azt nem állíthatom, hogy reggel 6.30-ra legyen kész a KV kis tejjel??), csak utas fel és gooo. Nem tudtam, a sértett lányom vajon mit szól ott hátul, tetszik már Neki, vagy később lesz barátság, de azt egyből észrevettem, fékezésnél nincs a hátamon, így sem bólogat a motor és a lányom súlyát sem éreztem semmilyen körülménynél sem. Oppá, ezt is tudja, nekem újdonság volt?!

Gurultunk óvatosan, csapattunk a pályán, majd stop, nézzük, mint mond a főnökasszony. Baj van, nem tud rosszat mondani, sőt, ha bátortalanul is, de belátja, ez jó motor, sőt jobb, mint az előző. Ha szerinte így van, akkor merek én mást gondolni, mégiscsak Ő a góré… Annyi baj volt, hogy nem tetszik a csőre és fázott a keze. Gondoltam Neked fázott, nekem nem, hiszen a két fokozatban állítható markolatfűtés jól melegített, bár az is lehet, a Honda kesztyű égette a kezemet a BMW-n. Haza sem mentünk, tesztelgettünk még, egy százast bele is csavartunk a motorba.

Két dolog biztos volt. Az egyik, hogy megszerette Lizi is a motort, a másik pedig, hogy magam is (óriási) hibát követtem el. Talán ezért is fogtam neki eme irománynak, hogy milyen gyarlóak, fafejűek vagyunk, de én mindenképp. Nem lehet más alternatíva motorban, mint amit valahonnan magunkra szedtünk? Nem lehet más is jó, mint amit mi magunk ki is próbáltunk? Hogy jellemzünk, bírálunk egy márkát, egy típust, amit ki sem próbáltunk? Mitől sznob egy motor, mitől sznob az, aki BMW-t vásárol?

Magam évekig nagyot hibáztam, hiszen nullába vettem a béjemwét, azt is homokosbmwsnek neveztem, aki ilyen típuson falta a kilométereket, de valószínű én is magamra szedtem ezt valahonnan épp úgy, mint mások. Láttam én, csak elhessegettem, hogy bármerre járok Európában, tele az utak BMW típusokkal, olvastam én, hogy mennyi GS -t adnak el világszerte, de maradt a negatív hozzáállás, melynek megmagyarázhatatlan oka volt.

Mindenki olyan motort vásárol magának, amilyet szeretne, ami tetszik Neki, de ha végigmotorozhatna jó pár típust, valószínűleg érnék meglepetések. Akinek lehetősége van rá, próbáljon ki BMW-t is és utána ítélkezzen. Én mára (már) látom, nagyon jó motorjaim voltak, de ilyen, mint ez, még soha! Azt is tudom, mekkora hiba az előítélet, ha ez nincs, valószínű sok minden másként alakult volna.

Ti hogy látjátok?

Kapcsolódó:
– Földúton vagy aszfalton? BMW R1200GS Adventure videós teszt

– Honda CBF1000 premier teszt

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
KTM
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás