dirty desmo
Műhely

Agymenés – RSD Desmo Tracker

Amikor a szakértelem, a kreativitás és a jó értelemben vett őrültség találkozik a pénzzel, akkor olyan dolgok születhetnek, amit egy átlagember elképzelni sem tud. Ép elmével felfoghatatlan, hogy valaki dirtbike-ot építtet a világ egyik legkülönlegesebb sportmotorjából.
EuroMotor
Faster2

Az első dolog, ami eszembe jutott, amikor megláttam ezt a két motort egymás mellett, az a Whistler anyja festmény volt Mr. Bean előtt és után.

Whistler anyja – eredeti és a Mr. Bean féle átdolgozott változat 🙂

Adva van a Desmosedici RR, ami tulajdonképpen a Ducati MotoGP-n indított versenymotorjának utcán is használható változata, amiből 2007-2008 között a Ducati mindössze 1.500 darabot gyártott. A többi utcai motorhoz képest valódi űrtechnikát képviselt abban az időben. Az 1000cm3-es V4-es motor 197 LE-t adott le 13.800-as fordulaton. A titán szelepeket fogaskerekekkel meghajtott vezérműtengelyek irányították és a motort versenyelektronika vezérelte. A Desmosedici RR száraz súlya 171 kg volt, ami igen jó értéknek számított akkoriban és még ma is megállja a helyét.

Ducati Desmosedici RR

Nem csak a motor nagyon magas ára (72.500$) korlátozta a vevőkört, hanem az is, hogy prioritást élveztek azok, akiknek az akkori Ducati csúcsmodellből a 999R-ből már legalább egy állt a garázsában. Az 1.500 példányra egy szemvillanás alatt lecsaptak a vevők. Az USA-ba szánt 500 darabos kontingens 5 óra alatt elkelt.
Szóval egy ilyen ritka motor birtoklása már önmagában is kuriózum, de mi van akkor, ha valakinek három ilyen motorja van és az illető történetesen amerikai? Hát elviszi Kaliforniába, ahol úgy szétcincálják, hogy a Ducati gyárban gyásznapot rendelnek el.
Ez olyan, mintha egy hétköznapi vacsorához a torinói lepellel terítenének meg, aztán ha a vendégek leették az „abroszt”, akkor a vacsora után 60 fokon ki is mosná a házigazda.
Elég tökösnek, magabiztosnak és őrültnek kell lennie annak, aki egy ilyen átalakítást bevállal. Roland Sands ilyen.

Egy 39 éves kaliforniai fickó, aki 5 évesen már motorozott és 1998-ban megnyerte az amerikai GP250-es bajnokságot. A kétezres évek elején szögre akasztotta a versenysisakot és a kesztyűt, hogy hegesztőpajzsot és kalapácsot ragadjon és motorokba öntse az álmait.
A tengerentúlon egyébként elismert tervezőnek számít. Több átalakított motorja nyert díjakat különböző versenyeken és szerepelt a Discovery Channel Biker Build-Off (talán Motorépítők címmel ment itthon – szerk.) című sorozatában.
Szereti keverni a sportos stílust chopper elemekkel (vagy fordítva ?) és kulcsszerepe volt a nagy teljesítményű épített motorok népszerűsítésében.
Azért ilyen háttérrel az ember könnyebben kezdi el fűrészelni a karbon borítást. Nem igaz?
A Desmo Tracker-hez az RR főbb elemeit: a V4-es motort, a váltót érintetlenül hagyták és a vázat is csak kismértékben módosították.

Az egykarú csövekből hajlított lengőkar térhálós merevítést kapott

A hátsó lengőkart viszont teljesen újratervezték és ez lett a sorsa az ülésnek, az üzemanyag tanknak, a lámpáknak, a műszerfalnak és a kipufogónak is. Nagyon érdekes megoldás, hogy az egyik oldalon lent, a másik oldalon pedig fent, szinte az ülés mellett vezették el a dupla kipufogócsövet. Kapott egy széles és magas kormányt, új felniket és bütykös dirt gumikat. A féket is átalakították és elől csak egy tárcsa próbálja megzabolázni a közel 200 lóerő keltette mozgási energiát a korábbi kettő helyett. Nekem kicsit alultervezettnek tűnik ez a megoldás, bár az is valószínű, hogy a teljesen csupasz motorral senki nem fog folyamatosan 200-as tempóval közlekedni és onnan nagyokat fékezni. A dirt pályára meg elég lesz az egy tárcsa is.


Befejezésképpen még olasz nemzeti színekbe öltöztették az egyszemű Tracker-t, majd száradás után kitolták a pályára. Itt kapott lehetőséget a Cycle World egyik szerkesztője Mark Cernicky, hogy kipróbálja a motort. Sem a pálya felülete, sem a mérete nem volt alkalmas arra, hogy a motorban lévő potenciált kiaknázzák. A videón látszik, hogy ez motor nem oda való, egyszerűen túl erős. Nem lehetett a 200 lóerőt megfelelően levinni a földre. (Az eredeti tesztet az egy mérföld hosszú Indianapolisi pályán tartották volna, ami sokkal jobb állapotú és a motornak is jobban fekszik – szerk.). Az alkotó és a szerencsés újságíró elmondása alapján azt tudjuk, hogy a motor nagyon jól vezethető az utcán, akár minden kanyarból úgy jöhetünk ki, hogy fekete gumicsíkot hagyunk magunk után. A motor partner a játékban, bármikor kapható egy kis egykerekezésre, könnyen irányítható, a hatalmas teljesítményt kontrollált csúsztatásba tudjuk átvinni és pontos visszajelzést ad arról, hogy mi történik a fenekünk alatt. A magas kormány miatt kényelmes vezetni és ahogy Mark Cernicky mondta a hangját nem lehet szavakkal leírni.
Egy probléma azonban adódhat a Desmo Tracker vezetése közben, mégpedig az, hogy ezen a motoron a pilóta jobb sofőrnek érzetheti magát, mint amilyen valójában.

Miután többször megnéztem a tesztről készült videót már nem tűnt olyan ördögtől való ötletnek, hogy életre keltették a Desmo Tracker-t. Roland Sands bebizonyította, hogy jogos volt az önbizalma, amikor elvállalta az átépítést. Amit alkotott az továbbra is ellentmond a józan észnek, de kevés szórakoztatóbb módja lenne egy felesleges Desmosedici RR felhasználásának.
ui: Ja és ezennel ünnepélyesen visszavonom a Whistler anyja hasonlatot, amire még az elején ragadtattam magam. Már csak Whistlert látom.
További képek az átépítésről

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
KTM
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás