Tesztek

A német klasszika – BMW R1200R Classic

Külső és belső újításokat is kapott a meztelen boxer - a Klasszikus kivitelt teszteltük
Faster2
EuroMotor

A klasszikus kifejezést általában azokra a dolgokra használjuk, amik sikeresek és meghatározók lettek a maguk műfajában. Ez az élet minden területén igaz az időtlen alkotásokra, a művészetekben (filmek, zene, regény) éppúgy, mint mondjuk a járművekre. A BMW – óriási tradícióinak hála – számos klasszikus kétkerekűt adott már a világnak, és erre az évre egy modern klasszikussal is készültek – vajon az új R1200R Classic is elődei sorsára jut?

Azt mondják, a jól bevált dolgokkal nem lehet nagyon mellélőni. Kétkerekű kultúránkban ilyenek például a küllős kerekek, a króm, a józan formák vagy éppen az analóg műszerek – és még sorolhatnánk. Örömteli a tény, hogy nem kell mindenáron csopperre ülni ahhoz, hogy mindezeket megkapjuk – és netán némi menetdinamika is járjon hozzá. Az egyik ilyen alternatíva a bajorok 2011-re készített Classic kivitele az egyedülálló naked-boxerből, az R1200R-ből. Igaz, már az alapmodellbe is csepegtettek annyi retro-érzést, hogy elmenne klasszikus vasnak – vagy inkább néhány újabb meztelen modell mellett tűnik konzervatívnak. Igen ám, de a Classic mellett egyenesen sportosnak hat a “mezei” R1200-es!

A klasszikusokra márpedig nagy szükség van. Ők a béke szigetei rohanó világunkban, biztos pontok, amikre bármikor támaszkodhatsz. Hiszen általában mindig, mindenkinek jólesik elkapni a TV-ben egy Bud Spencer-Terence Hill-filmet, meghallani vasárnap délután egy Máté Péter-számot a rádióban vagy mondjuk meglátni egy Chevrolet Impalát méltóságteljesen vonulni az úton. Ha már a vasárnapnál tartunk, a motoros lelkületűek jó részének álomprogramja (vagy nem csak álom), hogy egy igazi “klasszik-vas” nyergében guruljanak a kávézó elé. Mivel az elegánsan letámasztott, napfényben csillogó bringa bámulása mellett a koffein-adag elfogyasztása (majdnem) ‘éppoly élvezetes lehet, mint az odafelé vezető út.

Az oda-vissza út a magunk fajtáknak leginkább akkor élvezetes, ha motorozni is lehet a vassal, nem csak menni. Bár az emberek sokfélék, olyanok is akadnak, akiket a motorozásban leginkább csak annak körülményei érdeklik, és a sajátjuk helyett mások gondolataira adnak. Utóbbi meggyőzésére tökéletes lehet egy GSX-R és egy BMW is, de egyik sem arról híres, hogy csak erre való… Az R1200R előző generációja is fényévekkel többet tudott a kávézóba járásnál, elég az hozzá ,hogy hozzáértő kezekben alázta az exhibicionista Gixxer-tulajokat. 2011-re a klasszikus köntösön kívül belgyógyászati beavatkozást is eszközöltek a gépen, tehát nemcsak szebbnek, de jobbnak is kell lennie. Lássuk!

Majdnem café racer

Finoman szólva nem vagyok egy bömös-bu… fan, de az R1200R Classic előtt megemelem még a Ducati-sapimat is. Van ducatis baseballsapkám, mert anno megfertőzött a Tamburini- és Terblanche-féle dizájn, de ez az “antikolt” BMW is elismerésre késztet. A leglátványosabb újítás, a küllős kerék telitalálat, akárcsak a tank és a sárvédő közepén végigfutó “gyorsítócsík” és a több krómozott felület (a kipufogó, a tükrök) is passzol a gép vonalaihoz, stílusához. A “zafírfekete” alapfényezést és az ezüst váz kontrasztját is jól eltalálták, valamint ízléses az “olaszos” első lámpa és a formás tank – a félkarú hátsó felfüggesztést leszámítva szerencsére semmi asszimetria, még a műszerfal is a klasszikus iskola szerinti duplakerek-fajta. Bár nem kimondottan café racer, de nagyon a kávézó elé való a vas. Azért megnéznék egy tuningműhely által kezelésbe vett példányt, filigránabb csutkakormánnyal és egy kecsesebb, együléses faridommal (no és itt persze a csíkozás folytatásával), mert ebben a BMW-ben azért van anyag rendesen. Pillantsunk csak a látványos boxer-blokkra, ami akkora, hogy azonnal a bajorok repülőgépgyártó fénykorára emlékeztet…


Észbontó a tank csíkja, a kormány idénre alumíniumból készült. A hátulja lehetne kicsit “klasszikusabb”, például az opcionális LED-es indexek most nem annyira illenek a képbe, ellenben a sportosabb alapverzión jól mutatnának


Előbb állítod be a futóművet az útviszonyoknak megfelelően, minthogy időben megtaláld a dudát vagy az index(ki)kapcsolót… Szépek a “klasszikus”, dupla kerek órás műszerek, csak egy kicsit tükröződnek. A középső kijelző mutat sebességfokozatot, felár ellenében pedig – többek közt – hatótávolságot, külső hőmérsékletet és átlagfogyasztást is

Dörmögő Bömbölő

Ha már a blokknál tartunk, a meztelen R1200-páros megkapta az RT-t és a GS-t már a tavalyi évben is szolgáló, 1170 köbcentis DOHC erőforrást, hengerenként két felülfekvő vezérműtengellyel, radiális szelepelrendezéssel. Az erősebb (110LE) és nyomatékosabb (119Nm) blokk okán kényelmesebb vezethetőséget és szélesebb használható fordulatszámtartományt ígért a gyártó. Hiszünk nekik, mert tényleg nagyon könnyen meglódul a teletankolva 223 kilós tömeg, már a “pincéből”, és végig egyenletesen tol. Ennél fogva eléggé egyszerű vezetni, ráadásul preferálja a lusta vezetési stílust is, hagyhatod “sokadikban” is a váltót, az ezerkettes boxer megoldja. Jó 500-zal nőtt a maximális fordulat (8.500), így a sportosabb beállítású tagoknak is kedveztek Münchenben. Vagy ők inkább a “sima” R1200R-t veszik? Teljesen mindegy, mert műszakilag megegyeznek. A lendületesen motorozók szeretnek játszani a váltóval, és a BMW-ét imába fogják foglalni: ha nem lenne rajta fokozatkijelző, nem tudnánk, hogy sebességben vagyunk-e már – finomabb, mint Magdi anyus legjobban sikerült vasárnapi ebédje!


2011-re csak két csavarral rögzítették a szelepfedelet – innen ismerhető fel az új, radiális DOHC-blokk

Egy ilyen jellegű örömmotornál (vagy ahogy a gyáriak nevezik, roadsternél) különös jelentőséggel bír a motorhang, a méltóságteljes vonulásunkat aláfestő muzsika. Szerencsére a blokkal együtt sikerült átműteni – a már a nagy GS-ben és RT-ben is használt – elektromosan működtetett kipufogó-csappantyút, amivel gyönyörűen behangolták a boxer-hangszert. Imádnivalóan dörmög, néha ütemtelenül visszadurrog, de nem tolakodóan hangosan, hanem úgy a stílushoz passzolósan. A motorozást nem megvető Nagy Feró biztosan az R1200R kezébe adná az X-Faktor fődíját… Hirtelen gázadáskor a főtengely hosszirányú beépítésével a magyarázható “jobbra-rántás” is megmaradt, mint típus-sajátosság. Továbbra sem zavaró, de inkább élvezetes, ahogy egy-egy visszaváltós-gázfröccsnél táncol alattunk a nagy darab vas. Az örömködés közben szerencsére a fogyasztástól sem megy el a kedvünk, ugyanis a németek szerint 120-as utazónál – amikor 4.000-et forog a főtengely – beéri öt és fél literrel. Nekünk egy kicsit többet mutatott a műszer, de az a cirka hat liter sem rossz vegyes használat során, egy ekkora blokktól.


Ha nem árulkodnának az orbitális hengerek, akkor szemből MV-Brutálénak is nézhetnénk. A kipufogó 60 milliméterrel rövidebb lett – és mennyei muzsika árad belőle!
Különbségek az R1200R és R1200R Classic között

Legkönnyebben a felnik alapján különböztethető meg a két R1200R változat. A tesztünkben szereplő Classic ugye elegáns fűzött kerekeket kapott a sportosabb alapváltozat öntött könnyűfém felnijeivel szemben. Azután a színváltozatok szerint lehet a legegyszerűbben különbséget tenni közöttük: a Classic csak ebben a fekete alapon alpesi fehér díszcsíkos változatban kapható, míg a “mezei” R füstszürke metál, világosszürke metál és piros alma metál fényezéssel is választható. A harmadik legárulkodóbb jel a kipufogó, illetve a tükrök. A klasszikus kivitelnek krómozott mindkettő, míg az alapmodell kidörrentője “selyemfényű”, a tükrök pedig feketék – természetesen a sportosság jegyében. Különbözik még a váz és a szelepfedelek színe is a két modellnél, de műszakilag szinte teljesen azonosak, és az áruk is megegyezik. Éppen ezért szerintünk érdemes, sőt, kötelező a Classicot választani, annyira jól áll neki a “nosztalgikus megjelenés” – ahogy a BMW fogalmaz.


Innen látszik igazán, hogy mennyire “benne ülünk” a motorban – és nem rajta

Nem csak a kávézó elé való

Az R1200R szerencsére a városi, a kirakatban nézegetem magam-féle használaton túl, a kanyargós vidéki utakon is otthon érzi magát! Magabiztosan, semlegesen kanyarodik, még akkor is, ha a stabil útfekvésben a nem kis súlya is szerepet vállal. Mivel ez egy BMW-boxer, ezért elmaradhatatlan a Telelever-Paralever – előbbi, vagyis az első futómű belsőcső-átmérője 35 helyett immáron 41 milliméteres, ami biztosan jótékonyan hat az előbb említett stabilitásra. Hogyha megrendeljük hozzá az ESA nevű elektronikus futómű-állító rendszert, akkor lesz mivel felnyitni kávézó előtt a kíváncsi szemeket: álló helyzetben gombnyomásra állíthatjuk be, hogy egyedül, csomagokkal (kofferekkel) vagy két személlyel indulunk-e útnak! A kívánt parancsnak megfelelően, motorosan emeli vagy süllyeszti a gép hátulját a rendszer: a hátsó keréknél a rugóalapot, valamint a húzó- és nyomófokozati csillapítást lövi be nekünk. Ez persze rajta ülve érezhető, vagy szabad szemmel is jól látható jelenség, de azért nem annyira, mint mikor egy kabrió kocsi öltözik vagy vetkőzik.


A hátsó tárcsa 265 milliméteres, a kardánhajtás hatását nem érezni (csak jótékonyan, amikor nem kell fújni…) Gombnyomásra állítható a hátulja magassága és “keménysége”, illetve az első futómű húzófokozati csillapítása

Természetesen a már megszokott három üzemmód is jár az ESA futóműcsomaghoz, sportos, komfortos és normálos opciókkal – ezeket már menet közben is váltogathatjuk. Számomra a helyzet hasonló, mint az R1200GS esetében: egy-egy lépcső még nem annyira érzékletes, de a Sport és a Comfort között azért már érezhető a különbség. A Comfort-mód talán már túl puha, de néha kifejezetten jól jön a hazai viszonyok között, de “EU-s” utakon a Sport a nyerő. A szintén gyári extraként rendelhető ASC kipörgésgátló – szintén a nagy GS rendszeréhez hasonlóan – kicsit durván működik, idegesen ledadog a gép, ha valami nem tetszik neki. Értsd: ha kicsit is elforog a hátsó kerék, már agresszív gázmegvonás a büntetés. Ehhez persze nekünk is viszonylag agresszíven oda kell tenni a tüzet, kirakatban-nézelődős, kávézóba-járogatós üzemmódban észre sem venni, hogy van benne ilyen. Az ABS is feláras opció, de az integrált blokkolásgátló szerencsére már jóval kultúráltabban működik. A fékek egyébként eléggé erősek, bár nem S1000RR-féle satuk, de erre a motorra nem is kell ennél több. A kar könnyen állítható, a rendszer jól adagolható és Brembo – van még kérdés?

Az R1200R első gumijának mérete 120/70-17 a hátsóé  pedig 180/55-17. A BMW Klasszikusára a Bridgestone elölre a BT 014 F SF-t, hátra a BT 014 R M-t ajánlja.

Német műremek: a látványos térhálós acél csőváz. A lábtartó mellől mintha hiányozna egy kupak, de nem (a másik oldalon van). A BMW-feliratos Brembók jól dolgoznak a 320 millis tárcsákkal, nem is kell ide “sportosabb” (radiális) satu
Extrafelszerelések és kiegészítők

Mivel BMW-ről beszélünk, nem meglepő, hogy egy sor extra rendelhető az R1200R-hez. A gyártó különbséget tesz az extrafelszerelések és a kiegészítők között: előbbiek a gyárban kerülnek fel a motorokra, míg utóbbiakat a márkakereskedők csavarozzák a gépekre. Igaz, egyes kiegészítők gyári felszerelésként is kérhetők, ha esetleg azt kívánod, hogy alles-zusammen germán építésű legyen a bringád. Az extrafelszerelések közül azok a legfontosabbak, amiket itthon nem tudnak utólag ráaggatni a vasra, mint mondjuk a hárombetűs extrák (ABS, ESA-futómű), bár az ASC kipörgésgátlót a kereskedők is be tudják üzemelni. Akad még az extrák között – a teljesség igénye nélkül – guminyomás-ellenőrző rendszer (csak az alapmodellre), “fed.komp.”, markolatfűtés, LED-es irányjelzők… Utóbbi három szerepel a tesztmotoron, a kis plexi viszont nem, pedig az még jól mutatna rajta. Rendelhető még alacsonyabb-magasabb-sportosabb-komfortosabb ülés, riasztó, GPS, LED-es hátsó lámpa, bukócső, Akra-dob és sok más mellett egy rakás koffer. Viszont a középállvány gyárilag ott figyel mind a kettőn.


A hegyek között is jó vele, mert könnyen “kihúz” a kanyarból a nyomatékos blokk

Született klasszikus

A használható, rugalmas blokknak és a minőségi körítésnek köszönhetően tehát egy nagyon jól motorozható bringa az új R1200R, sportosan és nyugisan egyaránt. Jó vele gyorsan és lassabban is menni, jobb és rosszabb utakon is szépen siklik. A lassabb, krúzolós gurulásokat (is) elősegíti a kényelmes üléspozíció, bár a tempósabb menetekhez már egy kicsit magasan van a kormány – vagy mi ülünk nagyon benne a motorban. A tesztmotort egyébként opcionális komfortüléssel szerelték, amely puhább és szélesebb is a sztenderdnél. Az utasunk sem panaszkodhat, mert hátul sem sokkal kényelmetlenebb utazni és nemcsak szép vonalú, hanem használható majrévas is jár neki. Ráadásul az utas még intenzívebben részesülhet a rövidebb kipufogóból áradó akusztikus élményből – tényleg élményszámba megy a hangja, Akrapovic nélkül! Nem mondom, hogy már emiatt megvenném, de…de mivel mindez igényes külsőségekkel és remek belső értékekkel párosul… Csak sajnos a műszaki színvonal mellett a modell értéke, illetve ára is magas: az R1200R-ek alapára 3.638 millió forint – mindez a fentebb boncolgatott hárombetűs elektronikus extrák nélkül.


A szerpentinen is megállja a helyét, de a kávézó előtt mutat a legjobban…

A BMW R1200R Classic egy született klasszikus, nem kell várnia vagy rászolgánia a “klasszikus” jelzőre. Egy igazi youngtimer-szagú újdonság: a bajorok egy nagyon ízléses “roadstert” készítettek. Ott és annyit nyúltak az alapmodellhez, ahol és amennyit kellett – akárcsak a műszaki-modellfrissítés terén, az előző generációhoz képest. Nem is tudnék indokot mondani, hogy miért választanám az alapmodellt a Classic helyett, pedig az előbbin is szépek a felnik. Persze akadnak hátrányai is, drága és nehéz, no és ergonómiailag sem tökéletes, ahogy a kipörgésgátló sem az. De ezek eszünkbe sem jutnak, amikor büszkén ülünk mellette, a már sokszor említett kávét kevergetve. Természetesen nagy dózisban jár hozzá a BMW-s életérzés, ami egyeseket érekel, másokat nem, de sokan vágynak rá. Pár órát kinn állt a ház előtt a Klasszikus, ezalatt vagy három motoros cimbora nyomott satuféket, hogy meglesse. Az egyikük majdnem ilyet vett, és hogy nem ilyenre fizetett be, azt így testközelből majdnem meg is bánta – ha nem Diavelt vett volna…


A technikai adatokat a BMW Motorrad weboldalán találod


Café racing…

BMW R 1200 R Classic 2011

Előnyök és hátrányok
  • Stílusos megjelenés; jó futómű és fék
  • Erős, rugalmas blokk, gyönyörű hanggal
  • Sok extra, kiváló kényelem
  • Magas ár, főleg extrákkal (pl. ABS, ASC, ESA)
  • Kicsit nehéz; a kipörgésgátló dolgozhatna finomabban
  • Ergonómiai bakik (pl. egyes kezelőszervek, mély üléspozíció)

Balra: van aki csak ezért veszi meg, de nem csak emiatt érdemes…
Pontozásos értékelés

Külső/Megjelenés – 10/9
Motor/Váltó – 10/10
Futómű – 10/9
Fékek – 10/9
Menettulajdonságok – 10/8
Használhatóság/Utascipelés – 10/9
ÖSSZEGZÉS
60/54

Cimkék