Tesztek

A hegyek urai: Naked teszt

Yamaha FZ1, Honda CB1000R és a kategóriateremtő Triumph Speed Triple
EuroMotor
Faster2

Melyik a jobb? Most kiderül. A Yamaha FZ1, Honda CB1000R és a kategóriateremtő Triumph Speed Triple összehasonlító tesztje

Úgy alakult, hogy az „Autómánia“ forgatására 3 naked motort is sikerült összeszedni, amik három külön részben kerülnek műsorba. Így rögtön lehetőség adódott egy rögtönzött összehasonlító tesztre, amit elég ritkán tudunk összehozni, főleg 3 ilyen kategóriájú motorral. A helyszín is hibátlan volt a teszt lebonyolítására, egy budai kis település mellett találtunk egy még be nem épített részt, aminek az úthálózata viszont már elkészült. Itt, a forgalomtól elzárva végre lehetett egy kicsit őrültködni, mivel rajtunk kívül más a közelben sem volt. Az eredményt ezen a kis filmen láthatjátok:

Készítette az Instarfilms
Tóth Zoli

Az adásban, úgy ahogy lenni szokott, Tóth Zoli az adás speakere mond véleményt mindegyik motorról, amelyben többé kevésbé meg is tudunk egyezni. Zoliról annyit kell tudni, hogyha még nem láttatok szombat délelőttönként ilyen adást az RTL-en, hogy ő nyerte idén a Magyar Köztársaság Kupa és a Motoport Kupa Dragbajnokságának a Competition kategóriáját egy Totti Falcon neveztű 2700 köbcentis Harley-val. Na ő az, aki minden motorból pillanatok alatt elő tudja csalogatni a kisördögöt. Mellesleg oktat is a Yamaha Mesterkurzuson és a Wenson iskolában.

Yamaha FZ1

Szép sorban írom a történteket. Először a Yamaha FZ1-gyel keringtem körbe-körbe a pályán, ahol forgattunk az „Instar“ csapatával. Az FZ1-hez tartozó motorkarakterisztika itt valahogy sehogy sem tudta megszerettetni magát és a gumihelyzet sem volt éppen rózsás ezekkel a Dunlop Sportmaxokkal, amik a Yamaha felnijére feszültek. Féktávon eltolta az elejét, kigyorsításon pedig kipörgette a hátulját és közben a kanyarokban is elég bírkózós érzést keltett. Így tehát óvatosabban próbálkoztam tovább a felvételek készítésénél, ami többé kevésbé sikerült is.

  • Szép design
  • Erős blokk
  • Az R1-ről származó elemek
  • A gyorsasági motoros motorkarakterisztika, ami a hegyekben nem előnyös
  • Kevésbé fordulékony futómű
  • A gumi bizonytalanná teszi a motort
Honda CB 1000R

Következett a Honda, ami már sokkal jobb érzetét keltette a motorozásnak, mert érezni lehetett, hogy „ott van“ az úton. Sokkal jobban tapadt, mint a Yamaha, és az irányíthatóság terén is vitte a pálmát, pedig ezen is utcai gumik voltak, a Bridgestone BT015-esei. Igaz, hátul már rommá volt koptatva és a szövet is kilátszott középen, de még mindig jobb volt vele menni, mint az FZ1-gyel. Sokkal közvetlenebb és jobb visszajelzéseket szolgáltat a Honda futóműve, hogy az egyenletes motorkarakterisztikáról már ne is beszéljünk.

 
  • Gyönyörű olasz forma
  • A Hondától megszokott egyenletes erőleadás
  • Fordulékonyság
  • Jó futómű, megfelelő fékek
  • Keskeny kormány
  • Túl finom, nincs benne semmi vadállatias
Ttriumph Speed Triple

A végére maradt a hab a tortán! Az egyik barátom idei motorja került be az adásba, egy Triumph Speed Triple. Mivel ez már elég sok módosításon átesett, ezért a széria modellhez nem sok köze volt. Így nem véletlen, hogy ezzel volt a legjobb motorozni. Öhlins hátsó gátló és Metzeler Racetech gumik gondoskodtak arról, hogy különlegesen jól érezzem magam ezen a háromhengeres különlegességen. A széria Brembo fékek is úgy lassítják ezt a Triumphot, mint valami spéci superbike versenymotort. Utoljára akkor éreztem ilyen hatékonynak egy féket, amikor Haga R1-esén ültem. Kis kézerővel és nagyon jól adagolhatóan lehet vele lassítani.

  • Kezelhetőség
  • Nyomatékos motor
  • Fordulékonyság
  • Üléspozíció
  • Nagyon jó extrák (LSL, Depretto, Leo Vince,)
  • Design, bár a Báthory féle fényezés sokat dobott a látványon

Nem is nagyon szaporítanám a szót, mert elég egyértelmű, hogy ez Speed Triple a legjobb a három közül, ami ez az árcédulán is tükröződik a 2.920.000 Ft-os vételárával. A másik két csupasz elérhetőbb, de vajon melyiket kinek érdemes megvásárolni?

A Yamaha azoknak való a 150 lóerős teljesítményével, akik a hétköznapi közlekedés mellett pályára is gyakran kimerészkednek. Oda is csak jó gumikkal érdemes, mert sokkal jobb tapadást biztosítanak, mint amik rajta voltak. A fék ugyan jól fog, de az adagolhatóságával volt némi problémám, túl kemény volt. A futómű állíthatósága is megengedi, hogy testre és stílusra lehessen szabni. Elöl az R1-estől örökölt teleszkópvilla dolgozik, hátul pedig egy minden irányban állítható rugóstag.

xx

A dögösnek kinéző alacsony kormánytól csak a design javul, a vezethetőség már nem annyira, mert elég keskeny. A „szélvédelemről“ kb. 140-150-es tempóig beszélhetünk, utána már feszülünk, mint a vitorla. A motor méretei a látszat ellenére elég nagyok, így alkalmas magasabb vezetőknek is, ha városban sokat használják. Az alsó fordulatszámokon gyenge motor is jót tesz a városi közlekedésnek, mert itt elég nyugodtan viselkedik, ha viszont forgatni kezdjük, akkor a 20 szelepes blokk úgy repít előre, mintha egy utánégetőt kapcsoltak volna be egy vadászgépen.

Az idei modell ára: 2.698.000Ft, de tavalyit is lehet még kapni, amiért 2.498.000 Ft-ot kell leszurkolni a Yamaha kereskedésekben.

A Hondánál erről már nem beszélhetünk. Teljesen egyenletes a teljesítményleadás, már-már túl semlegesnek is tűnik. A kormánya a CB1000R-nek is túl keskeny, amit főleg akkor éreztem, amikor a Triumphról ültem vissza rá. Ennek is sokkal jobb lenne egy széles Magura, amivel a hegyekben (ahová ezt a kategóriát kitalálták) a szerpentineken sokkal könnyebb az irányíthatóság. Ez a szélesség inkább a városban jó, amikor az autók között lavírozunk.

Szerintem a három motor közül ez a legszebb, ami az olasz tervezőgárdának köszönhető. Erről a bemutató tesztben olvashattok itt. A kidolgozása is nagyon minőségi érzetet kelt. Ha felpattanunk rá, akkor érezhetjük, hogy nagyon keskeny a tank a lábunk között, ami nem kényszerít hatalmas terpeszre, mint a B-kingen. Kényelmes és a lábtartók helyzete is ideális volt számomra. Egyedül az zavart kissé, hogy az első ülésnek van egy kis lejtése és a városban nagyon rácsúsztam a tankra.


Ebben a sorrendben végeztek a teszten

A futóművet sportosra hangolták, amivel pályára is ki lehet merészkedni, de inkább a kanyargós hegyi utakon érzi jól magát a Honda. Előre a CBR1000RR teleszkópjai kerültek, hátra egy teljesen új fejlesztésű gyönyörű rugóstag került. A hátsó félkarú lengővilla is egy teljesen új konstrukció, úgy mint a rácsavarozott 4 küllős felni is. Szerencsére itt nem alkalmazták az építőszekrény elvet.A fejidom sokkal nagyobb tempóig képes szétcsapni a menetszelet, mint az FZ1-esen, így akár 170-nel is utazhatunk. A műszerfal sötétben zseniális, de nappal és főleg esőben már akadnak gondok az adatok leolvasásásával.

A fék jól működik. Akkor tűnt csak fel, hogy van ennél jobb, amikor a Triumphról ültem vissza, de ilyenkor fényévnyi különbség érezhető.
A vételár kifelyezetten kedvező 2.498.000 Ft regadóval, én nagy jövőt jósolok a CB1000R eladásoknak. Egy jól kezelhető barátságos karakterisztikájú nyugodt motor, ami nem feltétlenül ennek a kategóriának a jellemzője. Ez inkább egy soft naked a mindennapokra.

A Triumph Speed Triple a prémium kategória képviselője ebben a tesztben. Már szériában is nagyon jó motor, de így felextrázva egyenesen „non-plus ultra“ ebben a kategóriában. Kényelmes, fordulékony, már alacsony fordulaton is érezhető benne az erő, és fönt is szépen muzsikál. Főleg ezzel a rövid Leo Vince dobbal. A kezelhetősége a futóműnek és a nyomatékos motornak köszönhetően csillagos ötös. Egyedül a kinézete nem tetszik, mert én ennél technokratább vagyok, bár azt elismerem, hogy a hátsó felninél szebbet ritkán lát az ember széria motoron. A műszerfal ugyanaz, mint a Daytonákon, a hátsó ülés alatti rész nekem kifejezetten jellegtelen. A Speed Triple kinézetének a két hatalmas kerek lámpa adja a sava-borsát és fölötte a kis fejidom is jól teszi a dolgát, akár 180-ig is.

Ezt a Triumph-ot kötelező lenne kipróbálni minden motortervezőnek, mielőtt neki kezd naked motort gyártani, mert a kategória összes jó tulajdosága benne van.

Ha lehetne választani, akkor én a Honda kinézetét választanám a Triumph kezelhetőségével. A Yamahán egyetlen tulajdonság sem fogott meg igazán. Sajnos

Felszerelés: Arai sisak, Dainese ruházat, Helly Hansen aláöltöző

Galéria – Triumph Speed Triple


Galéria – Honda CB 1000R

Galéria – Yamaha FZ1

Galéria – Összkép

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás