Tesztek

A 2010-es túrakirály – 1.rész

Fogtunk három túramotort, és célba vettük Stájerország szívét. Az apropó nem kirándulás, hanem a gépek méltó összehasonlítása volt.
Faster2
EuroMotor
(Ezt a tesztet 2010 tavaszán készítettük.)

Fotók: Pásztor Tamás / Instarfilms

Tavasszal Stájerország legszebb vidékein motorozni felejthetetlen élmény. Gyönyörű hegyek és völgyek kellemes szimfóniája, hibátlan, mesebeli utak, élvezetesen kanyarogva egyik várostól a másikig, mintha csak a motoros szívének rajzolták volna őket. Egy kifestőkönyvben éreztük magunkat, melyet a gázkar húzásával színezhettünk ki…

Murau 5-6 órányi messzeségben húzódik a magyar fővárostól, Bécsen, és időmilliomosoknak esetleg Grazon keresztül. Nincs karnyújtásnyira, pár napra mégis megéri elbújni erre a tiszta illatú hegyvidékre, mely téli takarójában méltán válik az import síelők kedvelt birodalmává. Ilyenkor tavasszal, illetve nyáron, a síléceknek persze nyoma sincs, helyettük számtalan ágra sütő nap, 25+ fokos meleg, végtelen zöld környezet, az út szélén füvező, boldog tehenek, és “tüchtig” kis osztrák faluk várják az embert. Akkor is jó lett volna ott lenni, ha egyetlen motor sincs nálunk, nem hogy akkor, ha öt különböző típussal érkezünk.

A trónjelöltek

BMW R 1200RT
a luxus fotel

Ebben a fogatban a két sornégyes japán mellett a bajorok boxer blokkos túrázója számít a kakukknak. Az erőforrásán kívül persze más BMW sajátosságot is tartogat az RT, gondolva itt a futóműre, vagy akár az elektronika hegyekre.

Az R1200RT nem megalomán motor, nincsenek olyan számadatai, amitől a padlóra esik az állunk. Ez a motor minden centijén a luxust, a kényelmet szolgálja, és ezek után jogos a kérdés: mi kell még egy tökéletes túrázáshoz? Lehet semmi?

hosszúság: 2230 mm
szélesség: 905 mm
magasság:
tengelytáv: 1484,6 mm
ülés magasság: 820-840 mm
has magasság:
tömeg: 259 kg
össztömeg: 495 kg
üa.tank.: 25 liter

Yamaha FJR 1300,
a kedvenc rekamié

Az FJR-rel nehéz dolga van a konkurenciának. 2001-es színre lépésével mércét állított a piacon, sokáig nem hitték, hogy a Yamaha célegyenesnyi előnye egyszer csak elfogy.

 

Fantasztikusan megy, jól kezelhető, kellemesen veszi az útburkolók trehányságait, könnyen szokható méretekkel áldották meg, és még ki is néz valahogy. Jól csinál mindent, de vajon a jó elég tulajdonság lesz ebben az illusztris hármasban?
 

hosszúság: 2230 mm
szélesség: 750 mm
magasság: 1450 mm
tengelytáv: 1545 mm
ülés magasság: 805 mm
has magasság: 130 mm
menetkész tömeg: 295 kg
össztömeg:
üzemanyagtank: 25 liter

Kawasaki GTR 1400
a párnázott sportülés

A GTR a legfrissebb, legzsengébb zöldség a motorgyártók konyhájában. A ZZR1400 közeli rokonsága miatt nem idegen tőle a sportos hangulat, de fogalmazzunk inkább úgy, hogy ő a csoport legfiatalosabb, legdinamikusabb tagja.

Első ránézésre nem tűnik úgy, mintha bármiből is hiányt szenvedne, sőt. A csoportban ő a legnagyobb, a legerősebb, és a legtekintélyesebb is. Viszont jól ismerjük a mondást, „a kevesebb néha több”. Talán most is ez a helyzet? 
 

hosszúság: 2230 mm
szélesség: 790 mm
magasság: 1345 mm
tengelytáv: 1520 mm
ülés magasság: 815 mm
has magasság: 125 mm
menetkész tömeg: 304 kg
össztömeg:
üzemanyagtank: 22 liter

 

/ Nem a méret a lényeg…

Tőlem teljesen szokatlan módon reggel 8-ra nem hogy az ébredést, de már a reggelit is kipipáltam. Szerettünk volna minél hamarabb elveszni a Muraut szorító hegylábak csábító ölében. Egy korrekt teszt viszont mindig mosással, aztán pedig állóképekkel kezdődik, ez örök szabály.


aki a legrövidebbet húzta: Oncsik “Mocsok” “SuperBike” “A leggyorsabb” Zoltán

Az oldaldobozok vizes árnyékában volt időnk szemrevételezni a gépeket. Külsőre a hosszabb és keskenyebb Yamaha tűnt a legkompaktabbnak. Egészséges méreteivel az FJR1300 sokkal szimpatikusabb arányokkal bír, mint a rövidebb, de szélesebb BMW, vagy mint a vemhes bálnára hajazó, minden nézetből óriás Kawasaki. Nem spóroltak sem felületet, sem centiket a GTR-nél, a teljes takarításhoz vajmi kevés volt egy vödör víz..

Tévhit, hogy a fényképezőt forgatjuk a motorokhoz, ez pont fordítva működik. Ne kérdezzétek miért, én ehhez nem értek. Viszont túramotor sétáltatás közben legalább mindenki rádöbbent arra, hogy az ember szeme rebbenés nélkül hazudik. Közel ugyanoda képzeltük a gépeket, pedig az R1200RT tonnákkal könnyebb. 25 literrel a gyomrában mindössze 259kg-nyi toll súlyát nyomja, míg a Yamaha 295kg téglával egyenértékű, a Kawasaki pedig 304kg bontott vasnak felel meg. Nem a japánok híztak el, hanem a BMW ennyire mértéktartó. Igaz, ez csak lassú szerencsétlenkedésnél, a garázsban, és a fotós instrukcióinak követésekor jelent tényleges előnyt. Lendületben bűvészeket megszégyenítve tüntetik el a sonkáikat.

Honda GL1800 GoldWing, a végállomás

1975-ben került piacra az első „aranyszárny”, akkor még 1000 köbcentis négy hengeres boxer egységgel. Az elmúlt 26 év alatt a hengerűrtartalom 1800-ra, a ’88-as 1500-össel a hengerszám 6-ra, a rajongótábor mérete pedig végtelenre hízott.

Nehéz egy olyan motorhoz jelzőket találni, amiben a hátramenettől kezdve, a légzsákon át, a hátsó utas kartámaszáig minden megvan, amiről csak álmodhat a túramotoros. Talán a végállomás szó jelzi leginkább azt, amit képvisel ez a típus, hiszen ha valakinek van rá fölös 7,3 millió Forintja, az valószínűleg nem vált többé motort. Legfeljebb sebességi fokozatokat.

A fotósok szerencsére hamar végeztek, amíg cuccoltak a fahrtoláshoz, mi már felváltva lógtunk a motorokon. Ha ebben a dramaturgiai pillanatban kellett volna választanom a hármasból, akkor nálam a Yamaha nyert volna. Mondjuk ha 10 centivel lejjebbről szemlélném a világot, máris a BMW lenne szimpatikusabb, 2 méteres kosarasként annál kevésbé. Ezen a téren nincs egzakt sorrend, nem is kerestem sokáig.

A szumósokkal ellentétben a túramotoroknál nem a méret a lényeg. Még akkor sem, ha a legnagyobb imádat a Honda egy nyomon haladó autóját, a GoldWinget illeti. Vagy a centik, a komfort és a tömeg egészséges aránya, vagy pedig a műszaki túlzás az, amitől piedesztálra kerülhet egy „grand tourer”.

/ Többet ésszel, mint erővel…

A levegő a közvélemény szerint jó dolog, mint ahogy a túrázás is. A fővárosi stressz tépázta szervezetünk főnixmadárként született újjá, miután „kihajóztunk” Murauból a luxus cirkálóink fedélzetén. A póráz szinte folyamatosan a nyakunkban lógott, ráadásul voltak szakaszok, amiket földig koptattunk egy-egy jobb felvételért, de a hangsúly mégis csak a tesztelésen volt.

A csodálatos ausztriai hegyvidéken szinte eszébe se jut az embernek, hogy létezik magasabb sebességi fokozat, vagy hogy tovább is lehetne csavarni azt a gázkart. Ilyen körülmények közé úgy gondolom nem kell 200, de talán 120 lóerő sem, s ezt a BMW mérnökei is hasonlóképpen gondolják. Ugyan 2010-re belekotortak a boxer erőforrásba, de az R1200RT nem lett sem erősebb, sem nyomatékosabb a módosításoktól. Ideálisnak mondható 110 lóerőt hajít a 7.750-es fordulaton forgó főtengelyre, melyhez egy-két emelettel lejjebb 120Nm nyomaték párosul. Ez könnyedén lehetővé teszi a felpakolva, utassal akár fél tonnát is elérő tömeg gondtalan mozgatását. Persze azt a fajta gőzmozdony érzést, amit a márkatárs K1300GT-től, vagy a tesztben szereplő társaktól kapunk (Kawasaki 159LE/136Nm, a Yamaha pedig 144LE/134Nm), ne várjuk a köbcentihátrányban szenvedő ezerkettestől.

BMW K1600GT, a soros győztes

A sornégyes elrendezés rajongóit megcélzó K sorozat GT típusa valóban fantasztikus túravasakat takart, ám ha szigorúak akarunk lenni, a luxus jelzőt még nem kellett megpiszkálnunk miattuk.

Eddig, ugyanis 2011-re megérkezett a K1600GT, ami talán nem taszítja feledésbe a túramotorosok áhított végállomását, a Honda GoldWinget, de mindenki másra bizonyosan kemény műszaki KO-t mér. Az 1649 köbcentis, soros hat hengeres blokkja elképesztő 160 lóerős teljesítmény és 175Nm-es nyomatékot dob az útra, de ez a legkevesebb. Hasznos elektronikák egész hada, világelsőként adaptív fényszóró, 5,4”-os színes TFT kijelző, elképzelhetetlen kényelem, és millió opciós extra kapott helyett a Bömcsin, ráadásul menetkészen mindössze 319kg-ba sűrítve.

A kanyargós részeken viszont egyáltalán nem voltak erőelőnyben a japánok. Ahol a mélyből jövő nyomatékra van szükség, ott a konkurensek inkább kezet nyújtottak a BMW-nek. Egyrészről, mert a német közel 30-40kg-mal könnyebb náluk, másrészről mert a többiek érezhetően magasabb fordulaton működnek igazán jól.


A kanyargós szakaszokon nem talált legyőzőre a BMW

Az 1300-as FJR tipikus sornégyes, és azon belül is tipikus Yamaha: a fordulatszám-tartomány első felében szívja fel magát ahhoz, hogy aztán hirtelen robbantson. Ez nem hat zavaróan, mert a padlás mellett a pincében is lóg elég kolbász ahhoz, hogy ne haljunk éhen. Az FJR tehát jó partner a bámészkodós, és ugyanúgy a tempós túrázáshoz is, egyetlen baja van csak: hiányzik a hatodik. A hangvillások érthetetlen módon 5 sebességi fokozattal operálnak. Hadd pörögjön az a Yamaha..


Az FJR saját magához képest halovány alul, de még így is elég a szűk kanyarokhoz. Ha pörgetjük, akkor viszont megállíthatatlan.

A Kawasaki GTR még 54 köbcentivel rálicitál az 1300-asra, bár a nevében szereplő 1400-hoz még így is hiányzik 48. Hála az égnek, mert így csalósan is rettenetesen bitang a Kawász. A megfelelően áthangolt sornégyes abból a ZZR1400-ból származik, amit a hírhedt Hayabusa trónfosztására építettek. Ehhez képest a GTR nagyon hasonlóan viselkedik az FJR-hez, a különbség csupán az, hogy valamivel hamarabb tér észhez.


A 1400-as Kawasakit a tempós részeken nem lehetett utolérni

Az egyenes részeken, a nyújtott kanyarokban tehát a Kawa, majd a Yamaha a nyerő, bár ez nem az a fajta plusz, amit egy nyugalmas, felfedező túrából hiányolhatnánk. Ezt a műfajt nem köridőre, hanem kényelemre mérik, s bár megnyugtató a tudat, hogy az izmosabb motorokkal akár egy kamiont is elvontathatnánk, de az esetek többségében erre szerintem nincs szükség.

Szállásajánlat

A szállásunk a magyar tulajdonú Hotel Relax Resort (weboldal) volt. A név önmagában is kikapcsolódást sugall, nem mintha a környezet nem lenne eleve biztosíték erre. A muraui hallatlan csend mindennél jobb hatással van a kitekert idegrendszerünkre, a wellness komplexum pedig még a leggörcsösebbeket is ellazítja. Medence, pihenő ágyak, több féle szauna, sóbarlang, masszázs szoba és konditerem várt minket, ráadásul mindez a hatodik emeleten.

Télen síelőkkel van tele a négy csillagos szálloda, tavasztól viszont motorosok, kirándulók és nyugdíjasok lepik el a szobákat. A hotel érdekessége, hogy a személyzet magyar, és azon se lepődjünk meg, hogy a lenti klubhelyiség tele van magyar sportolók ereklyéivel (pl. Talmácsi Gábor Balatonringes felszerelése, Kovács „Koko” István olimpiai bokszkesztyűje, a magyar vízilabda válogatott, vagy éppen Puskás Ferenc dedikált labdája).

 

A folytatás kattints ide…

Kiderítjük melyikkel a legkellemesebb túrázni,
megmutatjuk a legjobb “mutatványaikat”,
majd a végén megválasztjuk a 2010-es túrakirályt.

Comments

comments

MPS RAM MOUNT
MPS APRILIA
MPS Kawasaki Banner
MPS-Biltwell

Hírlevél feliratkozás